Geiger György trombita művész nevét sokan ismerik, virtuóz játékát is többen hallhatták már az elmúlt évtizedekben. Megtiszteltetésnek éreztem, amikor egy kora nyári szombaton zenész társa és barátja, Maros Éva hárfaművész megkeresett, hogy a család és a barátok napórával szeretnének kedveskedni a művésznek 60-ik születésnapján. Örömmel mondtam igent a felkérésre, habár a viszonylag egyszerű vertikális napóra ellenére volt némi nehézség is a feladatban. Az egész hadműveletet (a helyszín megtekintése és a fal bemérésétől kezdve, az árnyékvetőt tartó Borsos Miklós által készített oroszlán szobor házból való kimentésén át, a napóra felszereléséig) titokban, a művész úr tudta nélkül kellett megoldani. A felszerelés napján már kicsit gyanús volt neki, hogy a barátok különböző ürügyekkel szinte fél Magyarországon körbe hordozzák, de mikor végre hazatérhetett, annál nagyobb volt az öröme, és összeállt a kép, hogy miért is „kérte kölcsön” másolási céllal egy ismerős a Borsos szobrot.

A napóra a családiház déli homlokzatára került, ami 11°-ra fordul csak kelet felé, így egy szabályos, félköríves vörösréz szalagon lehetett az áttört római számokat elhelyezni. Az óraosztás VI-XII-V, félórás beosztással. A szalag 20 centiméter széles és a félkör átmérője 240 cm. Az árnyékvető pólusra mutató és az oroszlán mancsán keresztül lett a falhoz rögzítve, így nem kellett külön támasztást alkalmazni. A szobrocskát egyébként a Budapesti Műszaki Egyetem rakparti bejárata előtt található zászlótartó oroszlánok modelljének készítette Borsos Miklós.