Az emlékművet 1977-ben avatták fel a kórház előtti téren. Csikai Márta szobrászművész alkotása egy sziklát kettéhasító rügyet ábrázol.
2000-ben a város, egyetértve a művész kérésével, az alkotást lebontatta.

---

1977-ben Karcag városa jelezte a Lektorátusnak, hogy Felszabadulási emlékművet szeretne állítani. Mivel Somogyi Árpád karcagi születésű, a város őt kérte fel az emlékmű megtervezésére. A beadott tervet azonban nem fogadta el a Lektorátus.
Ekkor meghívásos pályázatot hirdettek meg, melyen három alkotót kértek fel: Csikai Mártát, Somogyi Árpádot, és Konyorcsik János szobrászokat. A felhívást 1975. február 20-án tették meg. Az alkotást április 4-én szerették volna felavatni, még abban az évben. Ezt az első helyszíni bejáráskor, amikor a helyszínt véglegesítették, már rögtön el is vetették az idő rövidsége miatt.
Az első forduló bírálata június 2-án volt, ahol a megbízó városi tanács kérésére nem született döntés. A Lektorátus június 13-ára újabb pályázati zsűrit hív össze. Az első, és második zsűri tagjai is ugyanazok voltak: Csíkszentmihályi Róbert, Kiss Kovács Gyula, és Cifka Péter.
A konklúzió egy újabb pályázati forduló kiírása, ahol Csikai Márta mellé még két művészt hívnak meg: Kligl Sándort és Simon Ferencet.
A második forduló bírálata még az év (1975) november 25-én megtörtént. A bírálók ugyanazok, mint az első fordulónál.
Beérkezett Kligl Sándortól és Csikai Mártától egy-egy, Simon Ferenctől két terv. A bizottság Kligl terveit elutasítja. A másik két szobrásszal leülnek konzultálni a tervek tovább fejlesztéséről.
A harmadik fordulóban a két szobrász bemutatott terveiből Csikai Mártáét fogadják el megvalósításra, egyhangúlag.
A szerződést a szobrászművésznővel 1976. április 28-án írják alá.
Az elkészült mű oszlopai 5 méter, míg a virágmotívum 3 méter magas. A mű készítése közben derült ki, hogy az eredetileg kijelölt helyszín nem alkalmas az alkotás felállítására, így az új helyszínt az út túloldalán jelölik ki.
Az utolsó bírálatból egy részlet: „a művésznő nehéz, és fontos feladatra vállalkozott, amikor a felszabadulási emlékművek már gyakran sémává egyszerűsített és unalmasodott megoldása – gesztikuláló nők és férfiak stb. – helyett újfajta emlékmű tervezésébe fogott. Alapgondolat szellemes: egy organikus-eleven és növekedésre képes, sőt a növekedést idéző, az újra utaló forma – egy bimbó – szétfeszít egy geometrikus, tehát a megüresedettséget, a régit idéző formát.”
A lektorátus Bitó János építészt jelöli ki a mű környezetének megtervezésére.
A pontos felállítási dátum nem szerepel a dokumentumok között.
Ezt követően csak Csikai Márta 1999-ben kelt levelét tartalmazza a leírás, melyben kéri alkotása lebontását.
Forrás: Szoborpályázatok 1950–2000 (227-es pályázat)

Magánvélemény: kár volt lebontani.