Dr. Antalffy Endre (1877 – 1958) – nyelvész, irodalomtörténész, műfordító mellszoborral ellátott síremléke a belvárosi református temető alsó részében, több kielemkedő személyiség nyughelye mellett található. Antalffy a gyulafehérvári teológiai és kolozsvári egyetemi tanulmányai után két évig a kairói Azhar-mecset mohamedán főiskolájának volt hallgatója, Jeruzsálemben és Konstantinápolyban a keleti (arab, héber, perzsa, szír, török) nyelveket tanulmányozta. Előbb Budapesten, majd 1910-től Marosvásárhelyen volt tanár. 1918-19-ben előadásokon ismertette Marx műveit; mint a Nemzeti Tanács tagja következetes demokratizmust képviselt. Tevékenyen részt vett a Kemény Zsigmond Társaság életében, a Deutsche Morgenlaendische Gesellschaft tagja volt. 1919 és 1923 között több marosvásárhelyi könyvkiadói vállalkozásban vett részt, az Erdélyi Könyvbarátok Társasága egyik alapítójaként. Osvát Kálmánnal 1923-tól Klasszikus olvasmányok címmel könyvsorozatot indított.
1944 őszén, a román/szovjet hatalomátvétel után Maros megye alispánja lett. Verseit, színdarabjait, kritikáit, fordításait, úti beszámolóit főleg a Zord Idő, Vasárnapi Újság, Erdélyi Helikon közölte.
Arab nyelvből magyarra ültette át a teljes Koránt (kéziratban maradt), az Ezeregyéjszaka számos meséjét, perzsa nyelvből Omar Khajjám verseit és Dzsámi epigrammáit; fordított román, angol, francia, török és kínai költők verseiből. Megírta az Erdélyi Lexikon román irodalmi s a Dézsi Lajos szerkesztette Világirodalmi Lexikon (Bp. 1930) arab és perzsa címszavait. Nicolae Iorga buzdítására románra fordítja Evlija Cselebi útleírását (Buletinul Comisiei Monumentelor Istorice, 1932), arab és török krónikák román vonatkozású részeit közli a Román Akadémia Évkönyve (Analele Academiei Române)(1932) valamint a Történelmi lapok (Revista Istorică) (1934) hasábjain. Verseit megzenésítette Chilf Miklós és Kozma Géza.
Egyéb munkái: Petrőczi Kata Szidónia élete és munkái 1664-1708 (Bp. 1904); Karácsonyi legenda (színjáték, Mv. 1915); A mester (színmű, Mv. 1924); A libapásztor (versek gyermekek részére, 1955); Mese egy pár kicsi csizmáról (ifjúsági verses elbeszélés, 1957).
A sírján lévő portrészobrát Izsák Márton marosvásárhelyi szobrász faragta travertin-mészkőbe, valószínű az 1960-as évek elején. A szobrász bevésett nevét láthatjuk a plasztika jobb oldalán, lent.

---