Noha az Alföld középső része nem tartozik a történelmi borvidékek közé, két évszázada folyik szőlőtermesztés a környéken. Kezdetben ez igen jó módszernek bizonyult a futóhomok megkötésére. Az itt meghonosodott fajták ellenállóbbnak bizonyultak a nagy szőlővészek idején, mint a kényesebb klasszikus szőlők, és Soltvadkert ma már többek között olyan neves borászoknak a bázisa, mint például a Frittmann-testvérek. Soltvadkert 2008-ban nyerte el "A szőlő és bor városa" kitüntető címet, ugyanabban az évben, amikor Mór és Esztergom.

Ennek alkalmából a várost átszelő Kecskemét-Kiskőrös/Kiskunhalas közötti úton kis terecskét alakítottak ki, melyben életnagyságú installációt helyeztek el. A bortermelés hagyományos eszközein (boroshordók, prés), a címet hirdető fatáblán és az ezt kísérő, szőlőindákkal végül sosem befuttatott filagórián túl a legfontosabb képzőművészeti hozzájárulás a két kemény, masszív tölgyfából készült, életnagyságú emberalak, bal oldalt egy kenyeret magához szorító, fejkendős asszony, jobb oldalt idősebb, bajszos, kezében lopót tartó kalapos férfi.

A két szobrot Szűcs Farkas László, Soltvadkerten alkotó szobrász faragta ki, s az avató ünnepséget 2008 októberében, a városka szüreti ünnepségeinek keretében tartották. A forrásban megadott linken részletesen olvasható, hogy a kis parkocska, a Borudvar kialakításához ki mindenki járult hozzá.

---