A székelyföldi üdülőváros, Kovászna szomszédságában lévő erdőszéli trületen három alkalommal szerveztek szobrásztábort. Pontosabban 1986 és 1988 között, ahol többnyire fiatal román szobrászok között néhány erdélyi magyar alkotó is monumentális, erőt sugárzó plasztikát készített. Ez utóbbiak képviselője Veres Gyula Alpár az utolsó, 1988-as alkotótáborban készítette le a történelmi vezéralak, Dózsa György szoborkompozícióját. Mészkőből a mártírhős stilizált, vertikális alakját és fából a vesztes harc, illetve a vértanúság szimbólikáját alkotta meg az akkor ifjú szobrász. Saját bevallása szerint a kőszobor csak vázlat, ezen még dolgozni kívánt volna de az alkotótábor ideje túl rövid volt, és a mű azóta is torzóként áll, de így is nagyon kifejezi a dózsai lényeget. Gazda József kovásznai műkritikus meglátása szerint a szobrász: "eredteti gondolatú, sajátos megfogalmazású művet, mű-komplexust alkotott. Nem a megpróbáltatások iszonyatát megért vezért jeleníti meg, hanem az elszántságot formálja. A megtántoríthatatlan elszántságot, és a gyötrelmeken is felülkerekedő akaratot. A kétrészes, két külömböző anyagba (kő és fa) álmodott hatalmas máretű kompozíció "háttere" farésze a lehetséges veszélyeket, a megkínzattatásokkal teli halál iszonyát fejezi ki de ugyanakkor a harcban való megdicsőülés lehetőségét is megfogalmazza."

---