A harmadik és egyben az utolsó kovásznai szobrásztáborban, 1988 nyarán faragta kőbe Petrovits István a figyelő, őrködő bagoly formailag leegyszerűsített tömbszerű alakját. Az időtálló kőmadár ma is sértetlenűl, tágra nyitott szemekkel 'figyel'. Sértetlenül, hisz a három kovásznai tábor szinte valamennyi faszobra vagy csonkán maradt vagy teljesen megsemmisült napjainkig. Ezen a szobron "a forma finom mozdulatai (hármas tagolás) s az alig-alig megbontott felület játékai (félkörívek, finom behajlások) és variált megoldásai gazdagítják. Minden kis részlet míves, megmunkált, de semmi nem vonja el az egészről a figyelmet, mert az úgy, egységében teljes, egységében beszédes." - írja a szoborról Gazda József kovásznai műkritikus nem sokkal ennek létrejötte után.

---