"Szerencsés Rudolf (1927-1997) az ELTE-n 1953-ban végez földrajz-történelem szakon, aktív közéleti emberként oktat a tanítóképzőben, diákjai és kollégái előtt nagy tekintélyre tesz szert. Táborokat, sporteseményeket, színdarabokat szervez, együtt lakik a kollégiumban a tanulókkal, részt vesz mindennapjaikban. '56-ban végzős osztályával érettségire készül, közben sportpályát építenek. Saját meggyőződésem, mely a szocializmus építése során elkövetett hibák miatt alakul ki, sorsszerűen sodort az eseményekbe - írja majd 1959-ben, szabadulása után.
Szerencsés 26-án már a Nemzeti dalt szavalta a zalaegerszegi Csány-szobornál. (A kötet hátlapján fénymásolatban olvasható a diákoknak Kádárhoz kézzel írt elázott üdvözlete első titkárrá választása alkalmából.) A fiatal tanár, miután ott volt a Győrbe utazó delegációban, mint a pedagógusok vezetője került november 2-án a Városi Forradalmi Bizottság élére. A szovjetek maradjanak a városon kívül, folytatódjék a munka, az ávósokat majd bíróság vonja felelősségre - szóltak a vezetése alatt született legfontosabb elhatározások. Ideje azonban nem maradt, az orosz tankok bevonultak. Őt '57 márciusában tartóztatták le, a börtön után pályája kettétört, nem taníthatott, egy ideig Heves megyei szülőfalujában élt 60-ban, 61-ben született két fiával, feleségével. Végül Komlón lehetett újra tanár, 67-ben a gimnáziumban. 87-ben nyugdíjba ment. 89-ben megsemmisítették az ítéletét, így 750 forintos nyugdíj-kiegészítést kapott. 1991-ben 56-os emlékérem kitüntetést adományozott neki a Magyar Köztársaság. Hetvenévesen halt meg két agyi infarktus után."

---