Az 1890-es években Darányi Ignác, a református egyházkerület főgondnoka azon fáradozott, hogy Budapesten is legyen református leánynevelő intézet. Biztatására Baár János, jómódú pesti polgár, és Babádi Madas Károly földbirtokos tett e célra alapítványt. Baár több mint 600 000 korona értékű vagyonát, barátja pedig vagyonának felét hagyatékolta e célra. Az épületet Medgyaszay István tervezte. Ennek udvar felőli homlokzatán látható Márton Ferenc legjelentősebb, s méretében is a legnagyobb – 70 négyzetméteres –, rekonstruált sgraffitója. A nő élete és hivatása békében és háborúban címet viselő, hat képmezős allegorikus alkotás szöveggel kötött: „Az igazi nő történelmünknek jó szelleme: őrzi a múlt emlékeit, ihleti a jövőnket, hősies munka és édes vigasz, legyen áldott, legyen áldás.”

---