Magyari Lajos, Budapest, 1956

Először csak a lyukas zászlók meneteltek,
világba kiáltva, fénylő homlokok fölött,
sajgó hiányát a történelemnek.
Dacolva keleti széllel, úgy lobogtak,
ahogyan eretnek-máglyák föllobognak,
ahogyan villámos viharok elerednek.
(részlet)

Jakab Csaba - az alkotótárs - rendet teremtett a palotai téren. "Terének" rendje ad helyet a Lakatos Pál Sándor szobrász műhelyében elkészült szobornak, az emlékműnek, Harmath István "Lobogás" szobrának.

Palotán, ezen a helyen, már hat éve állt egy 56-os emlékmű. Az év és "rendszer" fordulók "hát akkor legyen nekünk is" szokásának engedve készült "semleges, esetleg, majd más is lehet belőle" kivitelben. Lásd itt:http://www.kozterkep.hu/~/8892/1956_os_emlekhely_budapest_banay_gabor_2004.html

Az átalakított környezetben az 56-ot megelőző időszak halmozódó feszültségét az emlékmű alapja a földből kiemelkedő gömbszelet hivatott megjeleníteni. Ebből az erőt hordozó közegből "robban ki" az égbetörő rojtos szélű obeliszk, a forradalom. Az emlékmű szobra e magaslatra - megérdemelt helyére - került. Magasra, a zászlók helyére, a szélbe, az égre. A "szobor", a címerétől fosztott zászló, a hullámzó, testén átlőtt felvonuló tömeg a forradalom és résztvevőinek egybeolvasztott nem mindennapi emléke.
(A göbsüveg átmérője 6 méter, magassága 0,4 méter. Az alap 6 méter, beton, a szobor 3 méter magas bronz.)

Az 1956. október 23 történetéhez, jelentőségéhez méltóbb, a forradalmat, a résztvevőit kellőképpen megjelenítő kerületi művészi alkotás létrehozását "megálmodó" tovább "álmodott". Célul tűzte ki, hogy a budapesti, hazai forradalmárokat jelképező emlékmű mellé a nemzetközi élet forradalmunkat magukévá vállaló, arról műveikben megemlékező, elemző, hírt adó költők, írók, filozófusok szobrai is megjelenjenek. 2014-ben Albert Camus, 2016-ban pedig Hannah Arendt és Zbigniew Herbert mellszobrait avatták fel.