Mai napi program: nyár végi kirándulás, és strandolás. A helyszín tegnap éjjel tíz után derült ki. Reggel még volt annyi időm indulás előtt, ha már elmegyek Kisújszállásra, előszedjem a három évvel ezelőtti jegyzeteimet, meg a térképemet a városról. Utolsó pillanatban még bedobtam két fényképezőgépet is a táskámba.
Belecsöppentünk egy országos rendezvénybe http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/gazdasag/viragzo-videkunk-roadshow-kisujszallason-513689 , aminek végül is sikeresen ellenálltunk, "csak" a református templomban ma nyíló fotókiállítást néztük meg. Persze, ha az ember sok fotóst és városvédőt ismer az ország minden vidékéről, óhatatlan, hogy össze ne fusson ismerősökkel. De egy rövid beszélgetés után folytattuk a városnézést, hogy mielőbb a strandra érjünk a gyönyörű időben.
Találtam pár, eddig általam nem ismert alkotást a város utcáin is, de a meglepetés csak a hazafelé készülődéskor ért. Mielőtt bementünk az öltözőbe, szétnéztünk az 1960-as évek végén épült városi fürdő területén. Persze dél óta ott voltunk, de azt láttuk, hogy egy vadonatúj fürdőkomplexumba érkeztünk, és strandoltunk órák óta. Így aztán amit ott láttam, lefotóztam, és visszavittem a gépem az öltözőszekrényembe; hogy ne kelljen aggódnom miatta.
A többiek már öltöztek, mikor visszarohantam fotózni a fürdő egykori bejáratánál felállított, és utolsó pillanatban megtalált négy alkotást.
Elsőként egy különlegesség: szerintem Konyorcsik János eddigi legizgalmasabb alkotása kerül fel most a köztérképre. http://www.kozterkep.hu/artpieces/index/page:1?artist_id=901&unveil_date=asc
Volt egy hasonló, amit Sila töltött fel, Fuvolázó fiú címmel http://www.kozterkep.hu/~/20855/Fuvolazo_fiu_Budapest_1961.html, és régen ismeretlen helyen van. A két alkotás szerintem a legszebb, legfigyelemreméltóbb darabjai a szobrász életművének. A tőle megszokott, nagyon statikus szoboralakokhoz képest, ez a játszó gyereket ábrázoló alkotás, maga a mozgás.

Jó, hogy még áll, ha túl nagy becsben nincs is most. Nem tudom, hogy volt-e valaha rendes talapzata, de most nincs. Nekem az elhelyezés is véletlenszerűnek tűnik, mert mintha csak lehuppantották volna a fák közé, valahová. A képeket jobban megnézve viszont elképzelhető, hogy ma is az eredeti helyén látjuk.
Az ottani városvédők kiadványában az alkotó nevét elírták. Évszámot igazából nem rendeltek hozzá, de szerintem a 8-as szám a talapzaton 1968-at jelöl, ha megnézzük alkotójának többi művét. Később, más stílusban alkotott.
A mű nem szerepel az artportál oldalán, és Wehner Tibor könyvében sem Konyorcsik János alkotásai között.

A szobor szerepelt a Magyar Nemzeti Galériában, 1960-ban rendezett Képzőművészetünk a felszabadulás után című kiállításon (86. p.): http://jadox.meliusz.hu/JaDoX_Portlets/flipdoc/index.html?id=411635