A várható avatásról a helyi lap adott értesítést, de sajnos időben nem volt elérhető. Később mégiscsak eljutottam a címre, hogy lefényképezzem az emléktáblát.
Családi fénykép a ház falán! Első ránézésre örültem, mert az utóbbi időkben, mióta a Hírnököt figyelem, szinte csak sima, szöveges emléktáblákat avattak a kerületben.

A házaspár mindkét tagja a festőként tevékenykedett, majd együtt találtak rá a gobelin-tervezés (-készítés) művészi kifejezési formájára. "Kőbe vésett festészet"... a cím a Hírnök hasábjain. Abban a házban élték le (1950-től) életük jelentős részét – Redő Ferenc közel 100, Vörös Rozália 79 éves koráig, amely falát most a kettős portré díszíti.

A domborműves emléktáblát állíttatta a XIII. kerületi önkormányzat. Életükről, pályájukról az önkormányzat honlapján, a forrásnál jelölt elérhetőségen lehet bővebb információt olvasni.

Adalék innen: "Redő Ferencet 1949-ben kinevezték a minisztérium Képzőművészeti Osztályának élére. 1952-54 között a Szépművészeti Múzeum igazgatója, majd az Iparművészeti Múzeum oktatója lett..."

Pótó Jánostól (szerkesztői vélemény; 2013.09.06. 20:01):
"...Redő azért a Népművelési Minisztérium Képzőművészeti Osztályának vezetőjeként elég "érdekes" szerepet töltött be a klasszikus szocreál idején a Rákosi-korszakban, 1950 után. Miután a Sztálin-szoborról az első tanulmányt publikáltam (História, 1987. 5--6. sz.)
http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/historia/87-056/ch07.html
volt is egy kis nyilvános hírlapi vitánk 1989 elején. Redő olvasói levele http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/89-012/ch32.html
és az én válaszom
http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/historia/89-012/ch33.html
egyaránt a História 1989. évi 1--2. számában jelent meg..."

---