Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) 1962-ben épült Arnóth Lajos és Szendrői Jenő tervei alapján. 1965-ben a gyár legfelső szintén található többfunkciós terem oldalán kapott helyet két nagyméretű szeccó. Gyári munkát és a mezőgazdasági jeleneteket bemutató többalakos kompozíciót Breznay József festőművész készítette. Ottjártamkor azt az információt kaptam, hogy ma már nem látható az alkotás.

"Seccók a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárba

A Beloiannisz gyár újabb épülete a korszerű üzem igényeit szolgálja. A telefonközpontokat készítő részleget hosszú termekben helyezték el. A falak könnyen változtathatók és a vezetékek csatlakoztatása is variálható. Gyártmányfejlesztés vagy új gyártmány beállítása esetében az üzem átépítés nélkül, könnyen átalakítható, térbeosztását meg lehet változtatni különösebb nehézség nélkül. A gyári egységhez korszerű szociális és kulturális létesítmények csatlakoznak. A legfelső szinten, a nagyteremben van a társalgó és a gyűlésterem; az üzem dolgozói egyúttal étkezőnek is használják. Ugyan olyan hosszú, mint maga az üzem, de nem bontják meg kisebb egységek falai. A hatvan méteres távlatú térben a vonalak összefutnának, ha megfelelő építészeti megoldással nem küszöbölték volna ki a torzító perspektíva hatását. A világos színre festett térben, a mennyezeten egy hasáb alakú függesztett síkfelület fut végig, ami a harmonikusabb térelosztást is szolgálja, s egyúttal javítja az akusztikát. A felső részt ezen kívül csak a szellőzőberendezések nyílásai és a borítólapok összeillesztésének vonalai tagolják. Bonyolult építési feladat volt a 16 méter széles és 60 méter hosszú terem humanizálása. Arnoth Lojos Ybl-díjas építész feladatát a lehetőségekhez képest jól oldotta meg, s sikerült szervesen hozzáilleszteni a nagyteremhez a tálalót és a konyhát is. Az építész szándékát segítik Breznay József seccói is. A nagyméretű, 16 x 3 méteres falképek a terem két végében helyezkednek el. Alapozásuk fehéres színe a falak árnyalatával harmonizál. A műanyaglapokra festett részeket csavarokkal erősítették fel a homlokzat falára. Így megakadályozható a nagy felület vetemedése, ugyanakkor szükség esetén a falban húzódó vezetékek könnyen hozzáférhetők, a leszerelhető műalkotás pedig lehetővé teszi azt is, hogy egyes részleteit vagy akár az egészet, kiállításon is bemutathassák.

Breznay műve pályázaton nyerte el az üzem vezetőinek és a zsűrinek a tetszését, és a kivitelezésre szóló megbízást. A derűs, színgazdag kompozíciók elevenné és bensőségesebbé teszik a hatalmas méretű belső teret. A tálaló feletti falfelületen oldottabb, a plein air hangulatát árasztó jelenetsor van, a színpad felőli oldal zártabb, a gyár munkájának és tevékenységének ritmusát fejezi ki a művész.

Breznay József festészetében az ember és a környezet egységét keresi. Portréi városi forgatagban, vagy a plein air fényében nyerik lényükhöz tartozó hátterüket. A költőiség és a derűs emlékezés hatja át. Témái póztalanok, lírai közvetlenséggel beszél az élet egy-egy jelenségéről; a család ról, a magányos nőkről, a gyerekekről, a mozgalmas városi tájról, vagy a dolgozó lányokról. A fiatalság szépsége és az életöröm élteti alakjait. Egyik képe szinte előtanulmány a Beloiannisz gyári művéhez. Fiatal lányok láthatók rajta, akik színes huzalokat szerelnek. Ez a jellemző motívum helyet kapott a színpad feletti seccón, s hozzácsatlakozik a tervezők és a gépet szerelő férfiak együttese. A két falkép legnagyobb értéke, hogy a téma követelte nagy formákban is megőrizte a bensőséges színélményeket, Kompozícióinak egésze a részletek gazdagságán alapul. Emberei az életerőmét, a rendezett munka szépségének és teremtő erejének gondolatát hordozzák. A gyári élet ábrázolása egységesebb, az anya-gyerek motívum, a szüretelés, a természetben élő embereket ábrázoló jelenetsor néhol szinte szétfeszíti a mű egységét. A derűsebb, élettelibb részek nőalakjainak harsogó fiatalsága, a gyerekét tartó anya eleven szépsége, s a munkát örömmel végző emberek vonzóvá és értékessé teszik Breznay alkotását.
Furkó Zoltán"

---