Emlékeztem erre az alkotásra. Bár régóta nem jártam ebben a parkban, a lábam odavitt, ahova kellett. Anno nem voltak ekkorák a fák, mára már az egész park árnyas ligetté vált. Az alkotás ott állt, ahol vártam. Sajnos sokszor kellett javítani az elmúlt évek során, mert a vandalizmus nem kímélte, de látszik rajta, hogy törődnek vele, gondozzák.

Az alkotás pontos felállítási dátuma nem ismert, és sajnos a Gádor könyvben sem találtam megerősítést emlékeimre. 1979-ben a városban felavatták az úgynevezett Csibész-grundot, ami a park mellett, a Berzsenyi utca túloldalán található. Ezt még ma is nagy eseménynek tartják az ott lakók (a Magyar Televízió is közvetítette). Feltehetőleg ekkor került ide ez az alkotás is. Emlékeim szerint 1979 után már állt a plasztika.

A két darabból álló plasztika hengerekből összeillesztett elemekből készült, fehér porcelánból. A plasztikák a férfit és a nőt szimbolizálják. Körülbelül 1,80-2,00 méter magasságúak a porcelán oszlopok. Mindkét plasztika beton lábazatán a jelzés: Gádor.

Gádor István visszaemlékezésében megfogalmazta, hogy a porcelánt plasztikai célokra a porcelángyárban mintegy két évig tartó munkája során úgy használta fel, hogy a Zsolnay-gyárban gyártott hatalmas szigetelő hengereket különböző vastagságban vágták szét. Az alkotó ezzel bizonyítani szerette volna, hogy a gépek művészeti felhasználásnak jelentősége van. Fontosnak tartotta azt, hogy a művészet frissebb, változékonyabb, és érzékenyebb legyen. A fehér színt tartotta a legalkalmasabbnak az alkotások elkészítésénél, mivel az érvényesül legjobban véleménye szerint a zöld növényzet, kék ég, és a színes virágos hátterek előtt. Mintegy harminc ilyen plasztikát készített.

---