Előbb az Artportal cikkében találtam: "Kakasos mese (süttői mészkő, 1980, Budapest, XIII. ker., Tüzér u.-i Óvoda". Később derült ki, hogy a Tüzér utcában lévő óvoda semmiféle képzőművészeti alkotással nem rendelkezik. Itt van, néhány háznyira azonban a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, ahová fényképezni mentem. Tudtam, hogy több alkotás is van a kertjében, így találtam ezt az alkotást.
Arra jutottam, korábban itt is működhetett egy ovi, a módszertani feladatok ellátása mellett. Vagy ki tudja?
Ami biztos, itt találtam ezt az érdekes, korához képest talán a kelleténél jobban megkopott, nagy méretű szobrot.

Gondolkodtam a "kakasos mese" címen. Kerestem, de egyre csak "A kiskakas gyémánt félkrajcárja" jár az eszemben. Igaz, súgtak is!

'Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa..." Hát ez a kakas kicsinek nem mondható. Talán, azt ábrázolta a művész, amikor a kiskakas felszívta a begyébe a vizet, darazsat, avagy a török császár összes pénzét, így visszavitte azt – a gyémánt félkrajcárral együtt – gazdájának, aki szeretettel öleli őt magához.

---

A hely eredetileg a Bölcsődék Országos Módszertani Intézete volt.

(A műlapgazda hozzászólása: Itt szervezeti átalakulás történt, a helyszín megegyezik.)

---