A Széchenyi Fürdő mellett érdekes, különös és különleges objektumra figyelhetünk fel. Egy régies és ezért patinás, kellemes szökőkút, körötte virágok, valamint egy harmincas évekbeli modern, tökéletesen rendben lévő, formás üvegpavilon, benne egy női aktszoborral és egy fehér köpenyes, ruhában lévő hölggyel, aki fillérekért a gyógyvizeket méri. A telt idomú, szép aktszobor, amint az alábbi idézet mondja, a fürdő számára készült.

'A Széchenyi-gyógyfürdő folyamatos és megfelelő vízellátásának biztosítására 1936-ban új artézi kút fúrásába fogtak. A két évig tartó munkát siker koronázta, s a kútból 7 ezer m³ forró víz (72 ºC) tört elő naponta. Ez a mennyiség messze meghaladta a fürdő vízszükségletét, ezért a Főváros Közgyűlése, Szendy Károly polgármester javaslatára „propaganda értékű” szökőkút és ivócsarnok létesítését rendelte el, ugyanis az időközben elvégeztetett vizsgálatok igazolták a víz gyógyhatását. Mozgásszervi betegségek kezelésén túl, rendkívül hatásosnak bizonyult gyomor-, bélrendszeri és légzőszervi betegségek gyógyítására is.

A forrás közelében egy 12 méter átmérőjű, faragott kőperemmel ellátott medencét, egy bronz szökőkutat és egy könnyed szerkezetű pavilont építettek, amelynél az 1930-as évekre jellemző lekerekített formákat és anyagokat (acél, üveg) alkalmaztak. A Szent István nevét viselő forrást és ivócsarnokot 1939. augusztus 17-én adták át rendeltetésének, amelyet a korszakra jellemző nagyméretű neonfelirat is reklámozott. A kecses építményt az 1960-as években egy jellegtelen pavilonra cserélték, amely egyáltalán nem illett a Városliget műemléki környezetébe. Szerencsére a medence kő pereme és az öntöttvas kerítés jó állapotban az eredeti helyén megmaradt, így csak az volt a feladat, hogy az új és régi elemek szerves és harmonikus csatlakoztatását megoldjuk. A belső tér a kőburkolattal harmonizáló kőporcelán burkolatot, a tető VM ZINK lemezfedést kapott, a mennyezetre, az előtető alá is kifutva pedig vörösfenyő burkolat került. Az ivócsarnok visszakapta eredeti Szent István Forrás nevét. A felirat a hajdani betűtípussal, de nem világító kivitelben készült. A világítótestek, a berendezési tárgyak (szekrény, kő ülőpadok, árjegyzéktábla, kilincsek) szerény, de kulturált kialakításúak. A visszahelyezett bronz szökőkút eredeti, a belső térben felállított fiatal lánykát ábrázoló bronz szobor is ugyancsak a Széchenyi Gyógyfürdő számára készült műalkotások egyike.' (Forrás: epiteszforum.hu)

A bemutatásban részletezett, Szent István forrás és szökőkútja mellett álló üvegszerkezetű ivócsarnokban elhelyezett akt szobor életútját misztikus homály fedi/fedte. A lap történetéből kiderül, az első nagy fegyvertény az alkotó beazonosítása volt, azonban irodalom hiányában nem sokat tudtunk meg a bájos, finoman megformált, kezében mécsest tartó nőalakról.
Most egy, az MKE honlapján fellelhető, az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola 1937/38, ill. 1938/39-es évkönyvében (szerk. dr. Ferenczy József főtitkár) egy, az alkotót érintő tanulmányt találtam (megjelent 1938-as sajnálatos halála kapcsán), amiben életművének jelentősebb darabjait is felsorolják.
Ebben a listában szerepel egy Mécses című alkotás, egy életnagyságú női akt szobra is, amit a művész 1924-ben készített és amit Budapest Székesfőváros (Bp. Szkfv.) megvásárolt 1928-ban.
Úgy gondolom, az egybeesések nem tekinthetők véletlennek. A Széchenyi fürdő 1927-ben nyílt meg és az Építészfórum többször idézett cikke állítása szerint az alkotás "a Széchenyi Gyógyfürdő számára készült műalkotások egyike".
Én úgy értem, nem tudható, hogy korábban hol állt ez a lányalak, kezében a mécsessel (a "Mécses"), azonban 2005-ben, a műemléki felújítás során újonnan tervezett ivócsarnok terében helyezték el.

---