Találtam egy képeslapot amin egy díszkút áll tetején egy szoborral. A képeslapon szereplő adatok szerint Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész Kígyóölő című alkotása.
A művész életrajzában ezt találtam:
Kígyóölő (bronz, 1964, Hatvan, Magyar Szocialista Munkáspárt székháza)
Mondom ez a kép nem hasonlít egy székházra ezért keresni kezdem a helyszín amit meg is találtam. De most nem áll ott az alkotás, és a neten kutatva még utalást se találtam róla. Ekkor levelet írtam a Hatvan történetéről szóló blog szerkesztőjének Nagy Nándornak és segítséget kértem tőle. A válsz gyorsan megjött és egy könyvből való idézetet kaptam az alkotás tartalmas és kalandos leírásával. Ezúton is köszönöm még egyszer!

„Sajnos szintén nem láthatjuk már Mikus Sándor 84 cm magas Kígyóölő című bronzszobrát, amelyet 1964-ben az MSZMP székház belső, zárt udvarán avattak fel. Onnan egy díszkút részeként a Lenin téri tömbház beugrójába került, meglehetősen méltatlan helyre. Majd a plébániaház mögötti kis térre helyezték, ahonnan vandál tolvajok 1995 tavaszán ellopták, és valószínűleg valamelyik színesfém felvásárlónál végezte a szobor.”

Mivel csak a volt Lenin téri második helyszínről találtam képet, ezért ide pozicionáltam az alkotást. Egy cikkben megtaláltam hogy 1975 elején helyezték ide.

"Egy szobor feltámasztása
Tavaly, a Hatvani Galériában rendezett, kiállításának
megnyitóján. Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész odafordult a városi vezetőkhöz.
— Van itt Hatvanban 'egy szobrom, a Kígyóölő férfi. Bronz Még 1963-ban mintáztam. Mit tudtok róla?
Kapásból válaszolt rá valaki.
— A pártszékház udvarában állították fel. Igaz, hogy szűkös a hely, nincs rálátás, meg a forgalomból is kiesik, de hát oda tervezték.
— Vigyétek ki a szabadba. Kis térre, iskola elé. Hogy éljen. Egy műalkotás akkor lélegzik, akkor funkcionál. ha emberekkel találkozik.
Mivel a város nem bővelkedik ízlésformáló, eszmei mondandót közvetítő köztéri szobrokban, s mert hogy Mikus Sándor fején találta a szeget, kritikus megjegyzése nem maradt nyomtalanul. Annál kevésbé, mivel az érintett mű valóban kettős értékű, kettős jelentésű. A kígyóval küzdő, lándzsás férfi Mikusra jellemző, klasszicizáló mozgásvilága, az emberalak nemesen egyszerű szépsége jelzés is: az örök jó győzelmének kifejezése.
Hogy ki, s mit tett a majdnem három méter magas kompozíció feltámasztása, újjászületése végett? Ne firtassuk most. Fontosabb a tény. A szükséges formaságok rendezése. S hogy a Kígyóölő férfi bronzfigurája kútszerű, körmedencés talapzatával együtt „kiköltözött” a pártszékház szűkös, zárt udvarából. Akik pedig május elsején a Horváth Mihály utca elején sétálgattak már szembetalálkozhattak vele az egyik új lakótömbi pázsitos, üdezöld öblén.
Maga szobor nem nagy méretű. Mint ahogyan Mikus legtöbb művé a kisplasztika határán mozog. De hatásban megnöveszti a beőle áradó szellem, megnöveszti az alkotói“ hevület izzása, megnöveszti a téma, amely igaz volt tegnap, igaz ma, s igaz lesz mindaddig, amíg ember él a földön. S ameddig a művészek formáló kedvének, indulatának központjában úgy él a humánum, ahogyan kitölti a hetvenen túl is fáradhatatlanul alkotó Mikus Sándor egész életművét.
Egy mű újjászületett Hatvanban. Most már a folytatást várjuk. A magatartást, ízlést formáló, széles tömegekre ható új köztéri alkotásokat. (moldvay)"

Ennek a szobornak van egy másolata Budapesten, Rózsa Ferenc-emlékkút néven.

---