Az, hogy egy hétfői napon kiderült, hogy gazdálkodhatok az időmmel, egy valóságos csoda volt. Hogy éppen ezen a napon gyönyörű napsütés volt, alkalmas a fotózásra, megadta a lendületet.
Dolgom éppen volt Balatonalmádiban, hetek óta csak reménykedtem, hogy eljutok oda. Így viszont a legrövidebb időn belül útnak indultam és csekély elemózsiával és egy ásványvizes palackkal felszerelkezve csíptem el a vonatot.

A fények és árnyak, amik itt-ott fogadtak, megértek minden fáradtságot! Ez az egyik alkotás, ahol ez leginkább tetten érhető. A nap részint őszies volt, mégis erős a délutáni órákban. A ligetben a növények még zöldek, a megformált alak minden centiméternyi elmozdulásnál más képet mutatott.

A figura a hatos sorozat egyik eleme. Magas cilinder, kuporgó forma. Kezek a föld felé mozdulnak, talán támaszkodik, az út mentén, azzal párhuzamosan néz az előtte még sorjázó "kollégák" felé.
Hatból egy (No 3), mégis lehetne a címe: 'a magány'.

---