Az egykori Bodor Zsuzsanna Református Leányotthon 1930-ban épült, Kerkapoly Károly volt pénzügyminiszter által adományozott alapítványi pénzből. A főbejárat előterében két méter magas márványtáblán egy 30 cm-es dombormű a névadó portréját ábrázolja, aki az adományozó édesanyja. A helyi védelem alatt álló műemlék jellegű szecessziós épület stílusához harmonikusan illeszkedik a gondosan kimunkált alkotás. A leányintézet szigorát és hangulatát is hűen tükrözi a tekintélyt és előkelőséget sugárzó nemes és szigorú arcélű, szúrós tekintetű, magas homlokú nemes asszonyság; sűrű fátylak, hajfonatok és masnik gondosan cizellált keretébe foglalva. A csarnok falára helyezve a megszeppent leánykák számára egy fontos fegyelmező jelkép lehetett. (Egyik ismerősöm megjegyezte, nem szeretne egy ilyen anyós mellett élni).
Pedig Bodor Zsuzsannának egyébként nem sok köze volt az ifjúság neveléséhez három gyermekén kívül. A legifjabb Kerkapoly (helyenként Kerkápoly) Károly azonban igen sokra vitte úgy a politikában, mint a tudományban. Politikai tevékenysége ugyan kudarcba fulladt, mivel pénzügyminisztersége alatt hatalmas deficitet produkált, és szokatlanul magas kamattal felvett kölcsön után le kellett mondania, és ezzel megszerezte Magyarország legszerencsétlenebb pénzügyminisztere címet. Ezt követően életét a tudománynak és az egyéni gazdálkodásnak szentelte. Móra Ferenc egyik írásában a „legokosabb magyar ember” kifejezéssel illette. Példaképpen említi a hegeliánus filozófiába kiemelkedő jártassággal bíró tudós egyik aforizmáját, mely a Tiszta észtan című könyvében olvasható:
„A belső, minek belseje van, szintoly külső, amilyen belső azon külső, melynek külseje van.”
Ezzel szemben kitűnő gazdának bizonyult Balaton-henyén és a Gellérthegyen művelt birtokain a szőlő- és gyümölcstermesztésben. Életében rendkívül fukar hírében álló Kerkapoly azzal vált igazán nagy személyiséggé, hogy minden vagyonát jótékony célra az árvák javára hagyományozta. (Ebben jómagam személyesen is érintett vagyok, mivel dédanyám és dédapám, árvagyerekek révén a balatonhenyei birtokon kaptak elhelyezést, ahol később összeházasodtak, és ott született meg a nagymamám. Nemrégiben felkerestem a Szentaltanfán élő Kerkápoly Piroskát, akinek az ükapja unokatestvére volt az egykori pénzügyminiszternek. Piroska 80 éves korát meghazudtolva az interneten szörfölve tartja a kapcsolatot a fél világon szétszóródott család tagjaival, kutatja a családfát, régészekkel konzultálva exhumáltatja a családi kriptát, szervezi a családi összejöveteleket).
Sajnos Kerkapoly Károly a végrendeletét oly bonyolult hegeli filozófiai stílusban szerkesztette meg, hogy halála után ügyvédek sokasága munkálkodott a homályos testamentumból keletkezett pörök sokaságán. Ennek köszönhető, hogy a kecskeméti leányotthon elkészültére is több mint harminc évet kellett várni, mire az épület fizikai valóságában megvalósulhatott. A kecskeméti Szappanos család távoli rokonságban volt Kerkapoly Károllyal, akinek a nagymamája volt Szappanos lány, és így került az intézmény Kecskemétre.
1948-ban az épületet államosították, majd a Kertészeti Technikum, később Főiskola működött benne. 1949-ben Komlóssy Zoltán botanikus kertet alapított az intézmény területén, amely természetvédelmi területként ma is romantikus színfolt a nyüzsgő városi forgalommal körülvéve. A Kertészeti Főiskola is elköltözött már innen, különböző küzdősportok kedvelői, tornászok, varrószakkör és vállalkozások irodái találhatók a patinás épületben.
A dombormű létezéséről nagyon kevesen tudnak Kecskeméten is. A Kertészeti Főiskolán keresgéltem egy Pálfy Gusztáv alkotást, amikor az egyik karbantartó hívta fel a figyelmemet erre az emlékműre.

---