"Balatonvilágoson az államiság ezeréves évfordulójára, annak méltatására Szent István- és Gizella-szobrot állíttatott az önkormányzat. Az emlékművet Péterfy Gizella készítette Kő Pál domborművének felhasználásával. A kompozíció egyrészt István király megkeresztelését ábrázolja, valamint Gizella enyhet adó, szomjat oltó ivókútját együttes kompozícióban egyesítette. Az augusztus 20-i ünnepségen Polonkai József esperes szentelte fel, s dr. Hegedűs Lóránd, a Duna-melléki Református Egyházkerület püspöke áldotta meg a szobrot. Beszédében hangsúlyozta Szent István örökségét: kereszténység, magyarság, múlt és jelen egymástól elválaszthatatlanok, s e szellemi örökség jegyében alakítsuk jövőnket. Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, aki az ünnepi beszédet mondta, Gizella nagyságát, vezetésre termett egyéniségét emelte ki, aki méltó társa tudott lenni királyunknak, akinek országépítő tevékenységét jó irányba befolyásolta. E név az alkotót is kötelezte, hiszen ő ugyancsak a Gizella nevet viseli. A megemlékezést keretbe foglalta az ajkai Reneszánsz Együttes zenéje és az Sz. Csordás Éva előadóművész által tolmácsolt, István királyt méltató versek." ^[1]

"A sokféleség egysége
Gondolatok Péterfy Gizella művészetéről

... Idén, augusztus 20-án, adták át Balatonvilágos központi terén Péterfy Gizella és Kő Pál kőből és fémből készült, Szent Istvánt és Gizellát megörökítő szobrát. Hatalmas, csak félig-meddig megdolgozott vöröskő, amely egyrészt szobortest, másrészt plasztikai háttér-keret a két ellentétes oldalon ráhelyezett „képekhez”. Kő Pál - Vatikánba készült bronz-reliefje Vajk megkereszteléséről, illetőleg Péterfy Gizella szobormontázsa Gizelláról. Leleményes, hogy a királyné nem szoborba faragva, hanem a finomra csiszolt vöröskő-háttérre „rajzolva”, csak körvonalakban jelenik meg, míg kinyújtott keze bronz, amely kútként vizet kínál az arra menőnek. A szobor világosan beszél Péterfy Gizella művészetének sokarcúságáról. Hogy egészében mégis egyetlen műről van szó, az nem csak a tematikai rokonságból, hanem abból is fakad, hogy az elhelyezés miatt a kettő együtt sosem látható. De körüljárható, és ez a lényeg. A következő momentum a két mű ellentétessége: a „kölcsönzött” bronzkép minden tekintetben ellentétes a másik oldali gracilis kőrajzzal. Az egyik sokalakos történelmi kép, amely a XIX. század magyar festészetét idézi, a másik az anyag adta lehetőségek által kiszabott Bernáth-os rajz, melyet funkcióval is felruházott bronzkezekkel ellenpontoz a művész...." ^[2]

---