Gödöllőre készültem és a város honlapján láttam meg a turistáknak összeállított listában a sejtelmesen vonzó címet – méghozzá Nagy Sándor egyik munkáját. Mivel némileg tájékozottnak gondolom magamat a festőművész munkásságában, csodálkoztam, hogyan nem találtam rá korábban.
A második meglepetés az volt, hogy – mint látom – a premontrei rend új, 1991-1993 között épült kápolnáját díszíti a színes üvegablak, vagyis a művész halálát követően készült. Csupa nyitott kérdés... mennem kellett.

Megérkezésemkor úgy tűnt, akadályba ütközöm (számítottam rá), mert sehogy sem sikerült olyan időpontot találni, amikor a kápolna biztosan nyitva van. Zárt kapuk... Az egyikre azonban ki volt írva a plébános úr mobil száma, felhívtam. Segítőkész fogadtatásban részesültem, felhívta a templomban lévő munkatársát, aki kinyitotta a kaput és a templomot is. A csengőt sajnos azóta sem találtam meg.

Hozzáértő kíséretben volt részem, mert az úr mindent tudott a templom és az ablak történetéről: az ablak kartonját (ami a jelzés szerint 1927-ben készült) Nagy Sándor a világháború ideje alatt ajándékozta a premontrei plébánosnak, aki gondosan őrizte.
A rendet 1950-ben feloszlatták, az általuk felügyelt iskolát és teljes vagyonukat az Agrártudományi egyetem kapta meg. A karton viszont a "mindenkori" plébánosnál maradt, óvták, vigyáztak rá.
A rendszerváltást követően kerülhetett sor arra, hogy új kápolnát építtessenek, akkor határoztak úgy, hogy a festmény alapján elkészíttetik az új kápolna díszét, az oltár mögötti falra szánt üvegablakot. A megvalósítással L. Szabó Erzsébetet bízták meg.

A kompozíció – úgy témájában, mind megfogalmazásában – hűen hordozza a magyaros szecesszió stílusjegyeit és gondolatiságát. A Gödöllői művésztelep tagjai – így Nagy Sándor is – gyakran nyúltak a mese- és mítoszfeldolgozások témáihoz. Visszatérő téma a szarvasok üldözésével kapcsolatos monda, a "tiszta forrás" motívum feldolgozása.
Az ablak felső részén a szarvasok isznak a forrásnál. Középpontban /felettük/ egy galamb képe látható, a lélek szimbóluma, egyben az összekötő kapocs a magyaros motívum és a vallásos környezet között.
A kép alsó fele mutatja, ahogy "őseink" lovon, íjakkal felfegyverkezve üldözik a vadat. A monda szerint az üldözés addig tart, amíg a szarvasoknak nyoma vész, akkor döntenek úgy, hogy letelepszenek, megtalálták hazájukat.

---