A Fiumei úti sírkert jellegzetes árkádsorai 1904 és 1908 között épültek (tervezők: Gerle Lajos és Hegedűs Ármin építészek), de már 1905-től használták sírboltjaikat. A még át sem adott árkádsorok megvalósult síremlékeinek egyike a Tóth-család (Tóth László nagykereskedő és családja) sírboltja.

Mint a Művészet 1906. évi számában http://epa.oszk.hu/00000/00009/00028/279-280-kronika.htm "kitüntetések" címszó alatt olvasom a "Tóth László-féle családi sírbolt-pályázaton" az alkotópáros a második díjat nyerte el "Füredi Rikárd" után, Margó Ede és Hikisch Rezső terve előtt. Arra, hogy a díjazás sorrendjétől hogyan-miért tértek el, hogyan kapta a megbízást a második helyezett alkotópár, nincs adatom.

Számtalanszor mentem el az árkádsorok között és többnyire jártam a főúttól távolabb eső sírboltoknál is. Meg-megálltam ennél az alkotásnál, fényképeztem is, de a "lökést" az a kis könyv adta, amiben a szerző röviden bemutatja a síremléket.

A kidolgozás meghatározó építészeti eleme a "boglyaív" http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-11-evfolyam/epiteszet-magyarorszagon-a-19-szazadban/fogalom-gyujtemeny
– a századforduló egyik jellegzetes motívuma.
Az alkotás középpontjában a szeretett elhunytat sirató nőalak áll, mögötte a ravatalon fekszik a lepellel letakart halott alakja. Kettőjük szimmetriáját erősíti az előttük elhelyezett óriás kőkereszt a rávésett nevekkel, ami egyben a sírfedő. Ennek két oldalán egy női és egy férfi akt kuporog A négy ábrázolt allegorikus szereplő közül csak a férfiakt arca látható. Tóth Vilmos szavaival: a mű "az összhatástól a részletekig magas színvonalat" képvisel.
Máshol: "a kor funerális szobrászatának egyik legismertebb műve, szecessziós művészetünk valóságos jelképe".

---