Amikor Ligeti Miklós a zsűri elé tárta az Anonymus első variánsát, megosztotta a kor értelmiségét, ugyanis Stróbl Alajos ellene, Fadrusz János pedig mellette állt ki. Fadrusz a modern magyar plasztika első megnyilvánulását látta benne, Stróbl a klasszikus szobrászat alapkövét, a szimmetriát, az arcot (magyar ember szakáll nélkül nem ember?) hiányolta a szoborról.
A most bemutatott plasztika lehetne Stróbl és körének elvárásai szerint készített variáns, egy Anonymus-változat, azzal az alapvető különbséggel, hogy az ábrázolt személy a XII. században élt Nizámi Gandzsavi perzsa költő. Alkotója az Azerbajdzsán Salhab Mammadov, aki egyébként jó szobrász. Kár, hogy idézve Mazányi Judit művészettörténész szavait: „…bizonyos, hogy Salhab Mammadov alaposan megnézte Ligeti Miklós alkotását…”, amit az elkészített szobrot látva el sem tagadhatna.
A baj az, hogy ez az alkotás Róma egyik leglátogatottabb turistaparadicsomában, a Villa Borghese parkjában áll, számtalan más szobor társaságában. S aki látja - sajnos többen, mint az etalont -, ha találkozik az igazival, déja vu érzése támad.
Nehéz a szobrász élete…

---