Restancia. A múlt nyáron jártam Balatongyörökön és betértem az üdülőszállóba, ahol egykor akár nyaralhattam volna, ha nem érzem úgy, hogy a világ másik végén van.
Az 1930-as években, neobarokk stílusban épült épület rég-múltját homály fedi. A fellelhető információ mindössze ennyi. Hogy ki építtette és milyen célból, nem kifejezetten publikus.
Valamikor (és ahogy látom, hivatalosan ma is) az államigazgatásban dolgozók igényelhetnek ide beutalót, de elsősorban az Erzsébet-program részeként működtetett Erzsébet szállások felsorolásában szerepel. Így aztán a békésen nyaralhatnak itt pénzért is, de szociálisan rászorulók is méltányos fizetségért úgy, hogy ugyanazt az ellátást kapják.

Én ide kíváncsiságból tértem be és természetesen esetlegesen bujkáló képzőművészeti alkotásokat keresve.
A Recepción készségesen ajánlották a ház büszkeségét: Beethoven úr fejét. A kicsinyke medence mögött, a sarokban talált elhelyezést, ott bólogat okos, komoly, szép fejével. Azt viszont nem lehet tudni, mikor-hogyan került ide. Lehet, az egykori neobarokk épülethez tartozott, de az is, valamelyik korábbi tulajdonos minisztérium szobor állományának itt felejtett darabja.
A szignó azonban az eredeti, Telcs-féle vésett név, ami megegyezik Don Péter - Pogány Gábor: Magyar szoborkészítők jelzéstára, 117. oldal-án láthatóval.

---