A Szent Miklós-temető 1700-as évek óta szolgál a keszthelyiek nyughelyéül. Középső része műemléki védelem alatt áll. A faragott homokkő síremlékek közül a legrégebbi 1777-ben készült. A lépcsős talapzatra helyezett, felfelé szűkülő feliratos posztamens tetején egy ülő Krisztus-szobor van elhelyezve. A gyönyörű barokk szobor készítője, Joseph Spenn ((? – Keszthely, 1796. ) Ausztriából került Keszthelyre, neve a keszthelyi céh könyvében 1775. június 15-én olvasható először. A Szomorú(vagy Fájdalmas) Krisztus néven nyilvántartott síremléket négy - szintén Ausztriából származott - kőfaragótársa emlékére készítette. Franz Holecz 1755-ben, Antony Schluger 1759-ben, Joseph Hartmader 1757-ben, Thomas Naderer 1775-ben hunyt el.
Joseph Hartmader (Bruck an der Leith, 1722. – Keszthely, 1757.) apjánál, Christoph Hartmadernél tanulta ki a mesterséget Ausztriában, 1741-ben kapta meg mesterlevelét Bécsújhelyen. 1752-ben került a céhlegényeket nyilvántartó könyvbe. Valószínűleg 1752–53-ba már Keszthelyen működött.
NADERER, THOMAS neve a céh könyveiben először 1760. február 20-án szerepel. Főbb munkái: Szentháromság szobor, „Mária megkoronázása” (Keszthely, Főtér) 1770. – „Maria Immaculata” szobor. (Keszthely, Festetics-kastély park). 1770. – Templom kapu (Miklósfa) 1765.

Irodalom:
Eszes László: A Keszthelyi kőfaragó műhely emlékei a Balaton vidékén (1750–1850). In.: Műemlékvédelem. 1980. 2. sz. p. 87-107.
Koppány Tibor–Péczely Piroska–Sági Károly: Keszthely. 1962. 135. p.

---