Honvéd emlékmű a Nyergestetőn
(GPS: 46°11.772’É, 25°58.960’K)
Nevezetes két nap volt 1849. július 31-e és augusztus 1-e az 1848/49-es magyar szabadságharc történetében. Ekkor vívta a Székelyföld utolsó csatáját Tuzson János őrnagy maroknyi – mintegy 1200 fős – csapatával a Csíkkozmásról Kézdivásárhelyre vezető út mellett, a Nyergestetőn, az egyesített orosz-osztrák hadsereg 12000 katonájával. A csata elveszett, de a hős székely legényeknek sikerült két napra visszatartani az ellenséget. Az iszonyatos öldöklésből csak néhányan menekültek meg.
A szülőföldjüket önfeláldozóan védő hősök emlékére állították közadakozásból az emlékművet. Az 1897. augusztus 8-i avatáson a túlélők között ott volt az idős Tuzson János is.
„A zsögödi kőből faragott, 6 méter magas emlék azon a helyen áll, hol Tuzsonnak két ágyúja szórta halálhozó tekéit s több honvéd alussza örök álmát” – írta Balló István újságíró az ünnepségről a Vasárnapi Újságban.
Az obeliszk alkotója az olasz származású, csíkzsögödi Pulini János.
Az emlékmű épségben megmaradt. Négyzet alapú talpazata 1,6×1,6 m hosszú, 60 cm magas, az oszlop tövében 65×65 cm. A három oldalán feliratos kőtömb kompozit oszlopfővel zárul, rajta szimbolikus ágyúgolyón kőkereszt. Teljes magassága közel 6 m. Az út felé néző, nyugati oldalán, babérkoszorú felett e vers van kőbe vésve:
„Nyugosznak Ők a hős fiak
Duló csaták után,
Nyugosznak ők, sírjuk felett
Zöldel bokor, virány”
A babérkoszorú közepén a csata időpontja van megörökítve: „1849. augusztus 1-én”.
Az emlékmű déli, ill. északi oldalának feliratai:
„Szenteld,
oh magyar hazádnak
kebled szent
érzelmeit.
Romlott szív és
romlott elme
kit hazája
hű szerelme
szép tettekre
nem hevít”
„E honvéd
emlékszobrot
közös adakozásból
állították
Bukarestben lakó
Székely honfiak
és honleányok
1897. augusztus 8.”
Az emlékművet ma kőoszlopos, kovácsoltvas láncokkal összekapcsolt kerítés veszi körül, de a mellékelt 1978-as (saját) felvételen még fa léckerítés övezte.
Az út átellenes oldalán néhány lépcső vezet fel a hősök tömegsírjához.
Az emlékmű és a tömegsír mára zarándokhellyé vált, a székely szabadságszeretet, a bátor önfeláldozás és a hazaszeretet szimbólumává. Orbán Balázs „székely Termopülai”-nak nevezte a történteket, Kányádi Sándor Nyergestető címmel szép verset írt róla.
A tiltott időkben is megemlékeztek titokban az eseményekről a környékbeliek, a sírt körülvevő erdőben fenyőtobozokból rakva ki pl. a Szózatot, a hősök tömegsírjára kis faágakból, nemzeti színű szalaggal összekötözött kereszteket tettek, így is nevezték e helyet: Ágtemető. Az Ágtemető helyét mára kopjafák vették át, leszármazottak, iskolák, intézmények, egyesületek érzik kötelességüknek az emlékállítást. Szinte nincs olyan nap, amikor valaki meg ne állna egy pillanatra az arra haladók közül.
Csíkkozmás község gondját viseli az emlékműnek, környezete évről-évre szebb. Évente kétszer, március 15-én és augusztus elsején ünnepségek színhelye, a 160. évforduló évében, március 15-én Sólyom László köztársasági elnök is tiszteletét tette.

---