Az első világháború idején szép számmal akadtak családok, amelyek nagyobb anyagi áldozatot vállalva, keresztet vagy szobrot állítottak távoli harctéren elesett hozzátartozójuknak. Ezeknek a "magánemlékműveknek" azzal együtt, hogy jelképes sírként emlékeztetnek az elhunytra, közösségi funkciójuk is volt. A legtöbbször nyilvános és forgalmas helyen (utcán, templom mellett, stb.) helyezték el őket, hogy minél többen láthassák, találkozhassanak vele. Addig, amíg meg nem jelentek a minden elesett nevét felsoroló hősi emlékművek, több helyen a közösségi emlékezés színhelyei voltak.
A Fájdalmas anyát ábrázoló vépi emlékművet a Gáspár család állította az Albániában elesett családfőnek.