Összetett hasáb formátumú talapzaton ember nagyságú kőszobor.
A kompozíció készítője Gabay Sándor szobrászművész.
A sírszobor határozott tekintetű, huszáregyenruhás férfit ábrázol,
kit egy törékeny nőalak fájdalmas ragaszkodással ölel át.

Sírfelirat:
ITT ALUSSZA ÖRÖK ÁLMÁT EGYETLEN FIUNK
KURUCZ JENŐ
JOGSZIGORLÓ A MK 6. HONVÉD HUSZÁREZRED HADNAGYA
A HADI DÍSZÍTMÉNYES KATONAI ÉRDEMKERESZT SIGNUM LAUDIS
ÉS AZ EZÜST VITÉZSÉGI ÉREM TULAJDONOSA
ÉLT 23 ÉVET
HAZÁJÁÉRT HŐSI HALÁLT HALT A KIPANK MELLETTI GALICIAI CSATÁBAN
1916. ÉVI JÚLIUS HÓ 28-ÁN

A ZENGŐ KÜRTSZÓ RÉGEN ELVIHARZOTT
S LEGENDÁK ŐRZIK MÁR A RÉGI HARCOT
AMELYNEK HÍRE SZÁJRÓL - SZÁJRA JÁR
HOGY TŰZÖN POKLON VÉRTUSÁBAN ÉGVE
VÉRES CSATÁKBÓL EGYENEST AZ ÉGBE
SZÁGULDOTT EGYKOR EGY MAGYAR HUSZÁR

"A m. kir. 6. honvéd huszárezred
A huszárezred 1914. augusztus 13-tól az összeomlásig végig az orosz fronton küzdött. 1914. augusztus 17-én részt vett a gorodoki halálrohamban, itt elvesztette harcos létszámának felét. A lembergi csata után – szeptember első felében – a 2. hadsereg visszavonulását fedezte. Október folyamán a Kárpátok előterében, majd november elejétől 1915 februárjáig a kárpáti hágók védelmében harcolt. Februártól a Galíciában és Bukovinában lévő német déli hadsereg alárendeltségébe került Stanislau körzetében. 1915. június elején már az osztrák–magyar 7. hadsereg kötelékében elfoglalta a Dnyeszter melletti Zaleszcykot, 1916. elejéig ebben az állásban maradt. A Bruszilov-offenzíva idején a 7. hadsereg visszavonulását fedezte, augusztus közepén Stanislautól északra foglalt állást. A megváltozott körülményekre való tekintettel változó mértékben gyalogos alakulattá szervezték át a huszárezredek túlnyomó többségét, így a 6. huszárezredet is. Szeptember elejétől Bukovina keleti részén, Vatra Dornei térségében védekezett. 1917 júliusától a visszavonuló oroszokat üldözte, a Moldva völgyében elfoglalta az Arsita-Capi hegytömböt. Október 25-től a Bisztrica völgyében állomásozott a román különbékéig. 1918. április 15-től Ukrajnába helyezték át az ezredet, itt – újra lovas alakulatként – a jekatyerinoszlavi (ma Dnyepropetrovszk) kormányzóságban megszállási és vasútbiztosítási feladatokat látott el. 1918 novemberében az ezred tagjai kisebb csoportokra szakadva jutottak haza."

---