"A 19. század utolsó évtizedére a síremlék-művészetben addig domináló architektúrát háttérbe szorítja az emocionálisan erőteljesebb latin, főleg az itáliai temetkezési kultúra hatása. A reprezentációra nagy volt az igény, és volt fedezet is: a dualizmus idején a legnagyobb taglétszámú egylettípus Magyarországon a temetkezési egylet volt. Ekkor előtérbe kerül a szobrászat, az addigi építészeti rész háttérré, vagy talapzattá vált. A prosperáló magyar szobrászat, a hazai szobrászművészek előtérbe kerülése nagy hatással volt a temető képére. Az emlékművek készítőinek nevét böngészve döbbentem rá magam is, hogy egy-egy jelentős művész vagy építész életművének milyen jelentős részét képezte a temetői művészet."
"A szobor készítője:Pásztor jános, az akadémizmus képviselője.
Az Iparművészeti Iskolán Mátrai Lajos tanítványa volt. Első nagyobb munkája a szegedi Vásárhelyi Pál-emlékmű két mellékalakja. 1903-ban ösztöndíjjal beiratkozott a párizsi Julian Akadémiára. 1905-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. Itt mintázta Búcsúzkodás című szobrát, mely a népi tárgyú zsánerszobrászat jellegzetes darabja."
A szoborkompozíció: a végső búcsú fájdalmát ábrázolja, művészi eszközökkel.

---