A szegedi vasútállomás épülete historizáló stílusban épült Pfaff Ferenc építész tervei alapján, 1902-ben. Az épületet 2005-ben műemlékké nyilvánították.

"A vasútállomás új épületét a korabeli leírások szerint szép mennyezetfestmények és mesteri díszítőfestések ékesítették. Egyedül az étterem mennyezetfreskója maradt meg. Ezen mitológiai jelenetet látunk, bakkhalániát. Az ókori Attika szőlőtermő vidékein a téli napfordulóhoz közeli időben ülték vad orgiájukat a bakkhánsnők Dionüszosznak a szőlő és bor istenének tiszteletére. A freskón középen félmeztelen táncoló bakkhánsnő, körülötte vad kavargásban ivó, táncoló, zenélő figurák."

A 250 cm átmérőjű, olajvászon mennyezeti pannó restaurálását Szabó Péter, Csúcs László András, Kovács András és Somos Tamás okleveles restaurátor művészek végezték el. Átadása, a felújított állomásépülettel egy időben, 2006-ban történt.

Az állomás épületében elhelyezett táblán fotókkal illusztrált, részletes leírás olvasható. Az olajvászonra festett mennyezeti képet díszes fakeretre feszítették és így erősítették a mennyezetre. Körülötte freskó díszítés látható.

"Kacziány Ödön mennyezet létesítményei díszítették az egykori első- és másodosztályú várótermek mennyezeteit is.
Az első osztályú teremben a Közlekedés Allegóriája volt látható, mitológiai alakokkal megidézve. Gomolygó füstfelhők, tűznyalábok között dresinán (vasúti kézihajtányon) a Tűz és a Víz robogott; a közlekedést és a kereskedelmet jelképező alak Mercurius volt látható, a nyomukban kitisztult levegőben, távolabb a bőségszaru hevert.

A másodosztályú váróterem mennyezetfestményén gyermekfrízekkel és fesztonokkal díszített környezetben a bányászat, a kereskedelem, a művészet és a földművelés allegóriái voltak láthatók.
Megfestésükben Szainer József segédkezett.
A harmadosztályú váróterem díszítőfestése Füleki József ipariskolai tanár munkája volt. A festmények tönkrementek, ma már nem láthatók.
Forrás: Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái (1993)

---