Radisics Jenő miniszteri tanácsos 1881-től dolgozott az Iparművészeti Múzeumban. 1997-től haláláig, 1917-ig volt a múzeum főigazgatója. Széles látókörű, vérbeli múzeumi szakember, és rátermett igazgató volt, akinek életműve az Iparművészeti Múzeum naggyá fejlesztése volt.
Emléktábláját, melyet Berán Lajos szobrász készített, halála után egy évvel, 1921. január 9-én leplezték le, tisztelői körében.

Az alkotás az épület szerves része. Mivel az emeleti kiállítóteremben van, és eddigi múzeumbeli látogatásaimkor nem láttam, hát rákérdeztem, hogy ezzel a domborművel mi a helyzet. A régóta ott dolgozó teremőr néni válaszából kiderült, hogy az alkotás ugyan állandóan a falon van, volt, 1921 óta, ám legtöbbször úgy rendezik be a teret, hogy az egykori múzeumigazgató domborműve ténylegesen mégsem látható folyamatosan. Viszont a most látható időszaki kiállítás (a Bigot-pavilon – szecessziós épületkerámiák Párizsból) nem jöhetett volna létre az ő személye nélkül. A kerámiákat az 1900-as párizsi világkiállításon láthatta a nagyközönség, és ezekből vásárolt a múzeum számára nagyon sok darabot. A hatalmas mennyiségű, és különleges szépségű épületkerámiák több mint száz évig pihentek a múzeum pincéjében. Most mutatták be először őket, 1900 óta.
A múzeumba véletlenül vetődtem el a nemzeti ünnepen (március 15.) Mivel a fővárosban teljesen lehetetlen volt a tömegközlekedés aznap, és nem tudtunk felmenni a várba az eredeti terveinknek megfelelően, így döntöttünk az Iparművészeti mellett, amit a lányom még nem látott sohasem.
A leírt kiállításról, ha valaki érdeklődik még: http://www.imm.hu/hu/exhibits/view/217,A+Bigot-pavilon+%E2%80%93+szecesszi%C3%B3s+%C3%A9p%C3%BCletker%C3%A1mi%C3%A1k+P%C3%A1rizsb%C3%B3l#&panel1-2

---