A sorozat ötödik darabja, mint társai, ugyanaz a téma, ugyanazok az eszközök, mégis minden más.
Azt hiszem, hibáztam. A cím, ami az alkotásokon olvasható: Komédiás No xx., de valahol (ezt most nem találom) olvastam, hogy alternatív elnevezésként a Cilinderesek is szerepel, lehet ezt kellett volna inkább használni. Egyértelmű, cilindere valamennyinek van, a vidám arcvonás ritka.

Miért is gond ez (nekem)? A műfaji meghatározásba megint belebonyolódtam. Ha komédiás (ismételve), "...konfliktusának megoldása szerencsés (sohasem tragikus); értékszerkezete alapján az önmagukat valódi értékeknek feltüntető álértékek pusztulását mutatja be." ld. a kapcsolt lapon is.
Én itt a komikumot nem látom. A szokásosan gubbasztó figura "tépi a haját", vagyis fogja a cilinderét. Arca eltorzult, szeme alatt mélyen árkolt táskák, fogazata hiányos... inkább sírásra emlékeztet. Ettől még az "álértékek pusztulása", mint végső, szrencsés kimenetel nem kizárt.

A figura bizonyos szögből nézve, mint egy hajtogatott papírdarab. Másrészt az ábrázolás dimenzióit – társaiéhoz hasonlóan – erősíti a felületek kidolgozása, ill. eltérése. Gondosan munkált, sima és szabályosan megmunkált rücskös felületek váltakoznak, mélységet adva a kidolgozásnak, a kettő találkozásánál erős kontúrt képezve.

---