"Nem is tudja az ember hamarosan, hogy a ragyogó szemtélyben melyik részleten pihentesse meg tekintetét. Azzal a félkörívű oltárral valami átölelő áhitat, tiszta művészi öröm és melegség borul itt ránk. Mégis talán leghamarább azok a mozzanatok szólnak hozzánk, amelyek a szent királyra emlékeztetnek: az oltár-kupola alatt álló Szent István-szobor és a félkörű szentélyfalon elhelyezett öt dombormű Szent István király életéből, amelyek a keresztény magyar államiság védője és terjesztőjeként mutatják őt be." (A korabeli könyvből: "A szentélyben a may király szelleme vár." fejezet nyitó mondata.)

Szent Istvánról szól a szentély minden részlete, középen a kupola alatt fehérlő fenséges márvány szoboralakkal.
A királyt Stróbl egyszerű gesztussal ábrázolta, mint az államalapító szent királyt, korona helyett glória övezi fejét. Arca markáns, tartása valóban királyi, fényözönben áll.

Ez okozta ugyanakkor a legnagyobb problémát is – eltekintve attól, hogy az ember a Bazilikában nem mindig helyezkedik el a legmegfelelőbb helyen és szögben. A király alakja a fehérlő fényárban alig fényképezhető. Hiába próbálkoztam a lehetséges helyzeteket kihasználni, a "jelenség" beszédes, a részletek nehezen foghatók meg.

Érdekes (legalábbis számomra), hogy egyik alkalommal, amikor ott jártam, "világi" program zajlott, az Idegenforgalmi világnap záró rendezvénye, egy koncert. Szabad volt a bejárás, nyitva volt a Bazilika bárki előtt. A király alakját lila fátyollal fedték el.

---