A Balatonalmádiban létesült szoborpark "modern szekciójában" áll ez az alkotás. Nem egyedüli, amelyik azzal nehezíti a pontos megértés lehetőségét, hogy tábláján a "Cím nélkül" kifejezés olvasható.
Az ember csak áll és nézi, milyen absztrakció eredménye, pontosabban milyen absztrakciót képes belőlem kihozni.
Ez az egész csak annyiban "sérül", hogy persze a helyszínen történő fontolgatásra nem-igen van idő, de mégis időigényesebb, mint bármelyik másik mű. Hogy úgy mondjam, egy pillanatra földbe gyökerezik az ember lába. Itthon viszont folytatódhat az "én címem, én témám" keresése.

Megkapó a márvány fehérsége, tisztasága, a jól látszó kék erezet, a sima felület. Ahol sima. A téma lényegét viszont lehet, hogy épp a simaság megtörése jelenti.

A forma egyértelműen egy tojásra emlékeztet. Méreténél fogva /talán/ egy strucctojás jut az eszembe. Erről érdekes módon (?) a Szahara, ill. egy sivatag víziója adódik, ahol – a felszínt nézve – hasonló nyomot ad (adhat) egy elvonuló karaván... lábnyomok (nyomok).

Megtaláltam az alkotó honlapját és azon egy nagyon hasonló alkotást: http://www.sibyllepasche.ch/Sculptures_for_outdoor_2002_-_2005_-_Sibylle_Pasche_-_Sculptures.html#4
Itt a cím: Gioco d'Acque (Vízjáték, vagy A víz játéka /saját fordításban/)
Igen, a víz tud ilyet, a lágy erő. A sima márványra, a kemény kőre csöpögve, munkálja, formálja, kikezdi simaságát.

---