A sómázas kerámiakút társadalmi munkában készült a Liszt-évfordulóra 1985-ben: adományok, hozzájárulások és a város költségén állították. A beépített elektronikus szerkezetből minden páratlan órában a VIII. magyar rapszódia egy rövid, egyperces részlete hallatszott, melyet a szerző 1846-ban Szekszárdon fogalmazott meg és Augusz Antalnak dedikált. Az elekromos szintetizátor Kovács László villamosmérnök munkája volt.
A díszkút azonban igazán jól sosem működött. A vandálok sem kímélték. Gépészeti berendezéseinek javítását a Timpanon Építőipari Kft. dolgozói eredménytelenül kísérelték meg. Felújítását - a magas költségekre való tekintettel - a szakértői vélemény is elvetette.
A zenélő kút 1996 szeptemberében örökre eltűnt Szekszárd térképéről. A rendszeresen megrongált, funkcióját vesztett szökőkút maradványait eltávolították.
A művész máig őrzi udvarában az ép elemeket. ^[8]
A zenélő szökőkút helyére 1997-ben az Őszike szobor került.

---