Mostanában sokat hallgatok rádiót, ha itthon vagyok. Ma délelőtt a Gondolatjel című, MR1-en hallható adást.
Az egyik riport a hortobágyi munkatáborba elhurcolt, 1950 és 1953 nyara között ott élő nőt szólaltatott meg.
Az adást hallva jöttem rá, hogy a témához kapcsolódva, kb. másfél évvel ezelőtt, 2012 tavaszán lefotóztam ezt az emlékművet. Meg a többit is, amit ott találtam. Vencsellei István fotóművész, fotós tanár vitt ki bennünket, a fotóriporter hallgatókat Hortobágyra, és a mellette elterülő Kónyára, ahol még ma is láthatóak az egykori barakk épületek.
Ez a központi emlékmű, igen egyszerű, de mégis kifejező.
1950-ben kb. tízezer embert telepítettek ki, és vittek vagonokban a Hortobágyon és környékén kialakított 12 táborba.
Az emlékművön, melyet a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége állított 1990 júniusában, több nyelvű szöveg is mutatja az emlékmű állításának okát. Idegenforgalmilag az egyik legforgalmasabb pontján állították fel a településnek, a puszta szélén, az állatparkba vezető útkereszteződésben.
Az emlékművet valójában két, derékszögben keresztet formáló vasúti sínből hegesztették össze.
A falu központjában álló, és hosszú évek óta építés alatt lévő ökumenikus templom homlokzatán is elhelyeztek egy emléktáblát. Továbbá a templom belső terében egy sokezer nevet tartalmazó fekete gránittáblát.