Baló József (1895–1979) erdélyi származású orvos, patológus, egyetemi tanár. Kossuth-díjat 1955-ben kapott, az MTA tagja.
Egyetemi tanulmányait az I. világháború félbeszakította, de 1917-től hallgatóként az I. sz. Kórbonctani Intézetben és az István Kórházban dolgozott. Orvosi diplomáját 1919-ben kapja kézhez, majd évekig különböző külföldi intézményekben ösztöndíjasként dolgozott.
Hazai pályáját a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának magántanáraként (1926), és az István Kórház főorvosaként kezdi. Az ebben az időszakban végzett kutató tevékenysége eredményeként fedezte fel azt a betegséget (agy), amit a mai napig nevével jelez a szakirodalom, mint a Baló-féle betegséget.
Pályája Szegeden folytatódik és ível felfelé, míg kutató tevékenysége területén is sikeres, amit megjelent könyvei és tanulmányai mutatnak.
Később, nyugállományba vonulásáig a budapesti Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet vezetője, ahol nyugdíjazása után is aktív volt.
"A hazai kísérletes daganatkutatás egyik megalapítója és kiemelkedő művelője volt. Magyarországon elsőként mutatta ki a vírusok szerepét a daganatok keletkezésében. Nemzetközileg is jelentős munkásságot fejtett ki a tüdőrák patológiájában."
További részleteket ld. a forrásnál megjelent cikkben, vagy a Wikipédia szócikkében http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%B3_J%C3%B3zsef


Az első kapcsolt lapon az alkotás a SOTE lépcsőházában (Üllői út), eredeti avatásának helyén látható.

---