A ma Járdányi Paulovics István Romkertként ismert terület első komoly régészeti feltárása 1938 és 1943 között folyt a szombathelyi Püspökkertben, a székesegyház tőszomszédságában, a Romkertnek nevet adó régész (1892-1952) és Géfin Gyula (1889-1973) katolikus pap, helytörténész vezetésével. Az 1960-as évektől ez a kutatás tovább folytatódott, még a 2000-es években is intenzíven tartott, s a Romkert manapság kiemelkedő jelentőségű szombathelyi turistalátványosságnak számít. Itt tárták fel a legnagyobb területű terem körvonalait az egykori Pannóniában, a néhány tucat négyzetméternyi fennmaradt, egybefüggő mozaikpadló pedig valóságos unikum a római tartomány történetében.

Ennek látogathatósága és megóvása érdekében a padló fölé építményt emeltek, mely megőrzi a leletet az időjárás viszontagságaitól. A nyugat-keleti fekvésű terem túlsó végébe egy korabeli érme felnagyított, kb. 80-90 cm átmérőjű mását helyezték el. A szignóból, mely a portré nyakrészének alsó, jobb oldali csücskén található, Istvánffy Hildegard munkájára gyanakszom (a középső IH-t határozottan ki tudom olvasni, ezt mintha egy "st" előzné és egy "ff" követné), aki több intézmény szobrász-restaurátoraként vagy alkalmazott szobrászati munkákat ellátó munkatársaként készíthetett ilyesmit -- de erre megerősítést az elmúlt két és fél évben semmilyen forrásban nem találtam, pedig rengeteg irányban kerestem. Most már csak Orbán Róbert segítségében bízhatom; ha a szerző és a felállítás évének talányát meg tudja oldani, szívesen átadom neki a műlapot.