Őriszentpéter az Őrség három ősi templomos helyeinek egyike. A kercai Szent Vencel templom és a hodosi Szent András templom a XVIII., illetve a XIX. században elpusztult, a szentpéteri Szent Péter templom azonban ma is áll. 1230 - 1240 táján épült, a XV. században bővítették, a török közeledtével pedig megerősítették, védművekkel látták el. A templom 1550 - 1560 körül a protestánsoké lett, a katolikusok 1732-ben szerezték vissza.
A templom déli (külső) falán lévő freskótöredékek valószínűleg még a román korból maradtak meg. (Mindenképpen a XV. századra datálható bővítés előtt készültek.)
A freskómaradványokból ma már csak két szent alakja azonosítható. Az egyik a kezében kulcsot tartó Szent Péter, a másik Szent Borbála, akinek a torony az attribútuma. Az, hogy e két töredékek maradt meg valószínűleg a véletlennek köszönhető. Ezzel együtt indokolt lehet a kérdés, miért került Szent Borbála a templom falára. Ő első sorban a bányászok patrónusa, és hozzá fohászkodtak a tornyok és erődítmények építői is. Őriszentpéter környékén nem folyt bányászkodás, másrészt a kép a templom erődítménnyé alakítása előtt készült. Lehet, hogy az ábrázolás azzal van összefüggésben, hogy Borbála volt a pogánysággal (és a pogány szokásokkal) való szemben állás egyik jelképes alakja is.
A freskótöredékeket 1984-ben Pintér Attila restaurálta.

---