Ennek az alkotásnak elődjét Tar István készítette, ami 1969 (1970?) óta állt a Művészsétányon. 1997-ben nyoma veszett. Pótlásának elkészítésével Szöllőssy Enikőt bízták meg. (Ld. még a kapcsolt műlapot is.)

Balassi Bálint (1554–1594) a magyar reneszánsz második korszakába visz minket. Őt tekintik ennek a korszaknak első kiemelkedő költőjének, a magyar irodalom első klasszikusának.

Balassi Zólyom várában született. Nevelője Bornemissza Péter http://hu.wikipedia.org/wiki/Bornemisza_P%C3%A9ter volt. Mint ahogy egész életét átszövi a szerelem érzése, költészetének is alapvetően ez adja témáját.
"Balassi a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette. Ezt bizonyítja nevezetes drámai műve: Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való szerelmekrül szép magyar comoedia. Ez a munkája ...Júlia meghódítására irányuló utolsó kísérletének tekinthető. Ezzel egy új műfajt honosított meg a magyar irodalomban a reneszánsz szerelmi komédiát."

Ismertek Istenes énekei, amiket életének minden szakaszában írt. Ezekből is a legszebbek, amik életének válságos éveiben alkotott. "Elsírja élete kisiklását, szíve nagy keserveit, őszintén megvallja vétkeit, bűnei bocsánatáért esedezik, szinte perlekedik, alkudozik Istennel a kegyelemért, egyéni megváltásért."

Balassi valamennyi költeményének dallama van. Nem saját költemények, hanem már megírt, ismert dalok, ezekre alapozta költészetét. Eleinte inkább, mint vallásos költőt ismerték, de később (1874, halála után közel 300 év!) rátaláltak a Balassa-kódexre (élete nagy műve, ami csak kéziratban, ill. egy másoló által maradt fenn), amelyben szerelmes versei voltak. Életműve ezáltal teljesedik ki az utókor számára.

---