Viszonylag kevéssé van a köztudatban, hogy Nikolaus Lenau (1802-1850) osztrák költő a Bánságban, Csatádon született, és élete első bő két évtizedét Magyarországon töltötte. 1822 novemberétől barátai invitálására néhány hónapig Magyaróvárott időzött (egykori lakhelyét ma is Lenau-háznak nevezik, a teret, ahol a ház áll, egészen 1948-ig Lenau térnek). Egyes források szerint néhány héten át a mezőgazdasági iskola előadásait is látogatta (az oktatás ekkoriban még latinul és németül folyt).

Hanzély Jenő nagyméretű, az 5/4-esnél is nagyobb porcelán szobrát 1978-ban ennek az életrajzi ténynek, a magyaróvári tartózkodásnak az emlékére állították. A szobornak ez a második változata, első példányát 1972-ben állították fel az alsó-ausztriai Stockerauban. Az egykori magyaróvári gazdász főiskola területén álló azon kevés műalkotások egyike ez a szép kivitelű porcelánportré, amely nem az itt folyó tudományos, oktatási és gyakorlati mezőgazdászi munka valamely kiemelkedő művelőjének állít emléket, hanem egy költőnek, aki sokféleképpen hatott magyar kortársaira is, s akinek élete egy rövid szakaszon történetesen a városhoz kötődött.

Érdekesség, hogy a belső kert jobb hátsó sarkában egy pad is ott áll, mely ugyancsak "Lenau Miklós" emlékét őrzi, ez volt az az ülőalkalmatosság, amin állítólag szívesen megpihent, ez azonban nem tűnik művészettörténeti jelentőségű alkotásnak, utolsó képként egy felvételt mégis idetöltök róla.

---