Hat dekoratív hölgy a boldog békeidőkből, illetve egy közülük erősen kakukktojás...

A felettébb impozáns, Holub József tervezte monarchiabeli bérház 1893-94-ben épült. A palota negyedik emeletén őrködő 2 méteres nőalakok mindegyike egy-egy tárgyat (pl. satu, véső, balta, mellszobor) szorongat a kezében. Mivel a házat a mester a saját maga és felésége számára tervezte, a megbízott szobrász valószínűleg az építészethez kötődő különféle mesterségek testet öltött allegóriáinak szánta a szobrokat. Egyikőjüket ráadásul fedetlen kebellel helyezte el a homlokzaton, nem véletlenül: a szobrászat egyik fő témája az emberi test. így a kőfaragás szimbólumaként gyakori a hasonló ábrázolásmód.

A túlzott magasság mellett a 1981-ben megépült felüljáró is megnehezíti a modern járókelőknek a szobrokban való gyönyörködést. Egészen pontosan, ha kicsit jobban szemügyre vesszük őket, feltűnik valami: hatuk közül a bal szélső alakja valahogy mintha elütne a többiek klasszikus szépségétől. Feltehetően elődje annyira megsérült a világháborúban, hogy őnagyságát az ötvenes évek környékén, némileg realistább stílusban kénytelenek voltak újrafaragni. Péklapát arca, csapzott frizurája, tömzsi karjai igazi falusi tenyeres-talpas menyecskévé változtatták! Ezáltal némileg kilóg bájos társnői közül, mindazonáltal az igényes összhatást ez az aprócska gikszer sem teszi tönkre!

---