A magyaróvári Gazdasági Akadémia egykori főépületének, a várnak a belső udvarában látható portrédombormű-panteonban Cselkó István mezőgazdász, akadémiai tanár portréja balról körbeindulva a sorban a harmadik. A Google térképét kinagyítva, a várudvart műhold-nézetben tanulmányozva láthatjuk, hogy a négy belső oldalnak mindig a közepén elhelyezkedő bejáratok voltaképpen két egymást merőlegesen szelő utat hoznak létre, és ezek az utak a belső kertet négy egyenlő negyedre osztják. Ez a dombormű a kert nyugati falán, az arra a falra eső bejáraton már túl helyezkedik el.

Cselkó István (1847-1930) közelebbi szakterülete az állattenyésztés és a takarmányozástan volt, kutató munkájának eredményeit a gyakorlatban is hasznosítani tudták. 1869-ben, 22 éves korában nevezték ki az intézmény oktatói karába (ekkor segédtanárként), peregrinus éveinek letelte után, az 1870-es évek elején lett az állattenyésztés és állatgyógyászat rendes tanára. Közel negyven éven át tanított az Akadémián. Tanítványai közé tartozott többek között Ujhelyi Imre, a magyar állattenyésztés-tudomány legmarkánsabb képviselője (a következő domborműtábla főhőse), katedráján pedig veje, a fiatalon, apósával egyazon évben elhunyt Bánvárth Sándor követte, aki ebben a panteonban ugyancsak domborművet kapott.

A "dr." előtag a táblán alighanem azt kívánja érzékeltetni (hiszen mások neve előtt, noha szereztek ilyen fokozatot, nem szerepel ez a cím), hogy Cselkó István azok közé az óvári agrártudósok közé tartozott, akik egy másik felsőoktatási intézménytől (a budapesti állatorvos-tudományi egyetem jogelődjétől) díszdoktori címet kaptak.

---