Pabst H. Vilmos (1798-1868) nevének ilyen feltüntetése az emléktáblán voltaképpen a XIX. századi Verne Gyula-típusú magyarításokból ismerős hagyomány továbbélése: ő Wilhelm Heinrich Pabst volt, német származású, a Hessenhez közeli Maarban született, iskoláit, tudományos és gyakorlati tapasztalatait szerte nyugat-európai városokban végző-megszerző mezőgazdasági szakember, aki magyaróvári ténykedése előtt német és porosz településeken alapított meg vagy vezetett az ittenihez igen hasonló tanintézményeket; Berlinben két éven át minisztériumi munkát is végzett.

1848-ban a magyaróvári oktatás szétesett (a hallgatók nagy része császári katonaként harcolt a szabadságharc idején), 1850-ben az intézményt Magyaróvári Gazdasági Tanintézet névvel a Habsburg Monarchia központi állami agrár-felsőoktatási iskolájaként alapították újra. Pabstot ennek az intézménynek az igazgatójává nevezték ki, megbízatása egészen 1861-ig tartott. Igazgatósága idején az oktatás német nyelven folyt, ő maga állattenyésztést, üzem- és becsléstant tanított, jó néhány német nyelvű könyvet írt. Az 1860-as években kialakult a magyar nyelvű képzés, a párhuzamos német nyelvű oktatás egészen 1884-ig létezett, noha megszüntetésére már 1872-ben született javaslat. Pabst igen nagy érdeme, hogy vejével, Friedrich Krausszal az 1850-es évek második felében szerszámgépgyárat alapított Magyaróváron, ezt az üzemet vásárolta meg aztán 1863-ban Kühne Ede, és fejlesztette idővel az ország egyik legnagyobb, részben még ma is működő mezőgazdasági gépgyárává. Pabst Magyaróvárról való távozása után Bécsben miniszteri tanácsosként dolgozott.

Stöckert Károly mészkő domborműve tehát a kezdeti évtizedek és az 1870-es években kezdődő nagy virágkor közé ékelődő időszak egyik fő alakjának állít emléket.

---