A SOTE és a MKE együttműködése keretében évről-évre újabb domborművek készülnek, melyek elkészítésére a lehetőséget a Képzőművészeti Egyetem hallhatói pályázat útján nyerik el – egyből lehetőséget kapva a megmérettetésre, ill. arra, hogy köztéri alkotással büszkélkedhessenek még diplomájuk megszerzése előtt.

Kerpel-Fronius Ödön (1906-1984) orvos, gyermekgyógyász, tanulmányait külföldön (Bécsben, Münchenben és Párizsban) végezte, diplomáját a budapesti orvosi karon szerezte. Az egyetemen, az Élettani Intézetében (díjazás nélkül) gyakornokként kezdett dolgozni. Később a budapesti gyermekklinikán Heim Pál mellett gyakornokként dolgozott, ill. az adjunktusi címig emelkedett a ranglétrán.
A Harvard Egyetem Gyermekklinikáján töltött egy évet /Rockefeller-ösztöndíj/, gyermekgyógyász szakorvosi képesítést 1936-ban szerzett.
Szakképesítése szerint Pécsett helyezkedett el a Gyermekgyógyászati Klinikán, majd a Budapestre került, az egyetem II. sz. Gyermekklinikáján tanár, igazgató volt. 1970-76-ig az Országos Csecsemő- és Gyermek-egészségügyi Intézet igazgatója.

Legfontosabb kutatási területe a só-vízháztartás, foglalkozott a csecsemőkori sorvadással és toxikózissal, valamint "nephrológiával és az újszülöttek élet- és kórélettanával."
Közéleti tevékenységét, ill. díjait ld. a forrás cikkében.

Róla 1983-ban megjelent könyve kapcsán [Méhes]: "az előrehaladott specializálódás korában Kerpel egyike volt az utolsó hagyományos értelemben vett, az egész embert, az egész kérdést értékelni tudó, szintetizáló klinikai kutatóknak."

---