A nagy megrázkódtatásban, és komoly érdeklődésre, hogy nem találtam meg a gyár előtt negyven évig álló Térplasztikát, megmutatták nekem ezt a megmentett domborműves emléktáblát. Eredetileg, 1989-ben nem ezen a helyen avatták fel.

Az alkotás, az archív képen látható állapotától jelentősen elüt, pedig 1989-ben készült. Az avatás-kori, teljesen bronz színe most inkább hat másnak, mint bronznak.
Részlet a tábla felavatásán elhangzott beszédből: "Most Tevan Andor születésének 100. évfordulójára emlékezünk...
Siker, öröm, bánat és fájdalom egyaránt bőven volt életében és ma csak sajnálhatjuk, hogy Tevan Andornak nem adatott meg az a lehetőség, hogy életművét jobban kiszélesítse és megfelelő módon befejezze.
Ez a tábla itt, a nyomda előcsarnokában a mai és a jövő generációját emlékeztesse, hogy a művészi igénnyel, emberi tisztességgel végzett munka meghozza gyümölcsét. Emlékeztesse a nyomdászokat arra, hogy legyen türelmük az ilyen munkához és legyen bennük szakmai tisztesség, művészi igény és emberi kitartás." (Balog Miklós igazgató)

Részlet a wikipédiás életrajzából: "1944-ben először belföldön internálták, majd Bécsbe deportálták, ahol havat lapátolt és romokat takarított. 1945-ben visszatért Békéscsabára s ismét működtetni kezdte nyomdáját, amelyet 1949-ben felajánlott az államnak. Ez az államosítás után a Békési Nyomda elnevezést kapta, ahol Tevan még kilenc hónapig dolgozott műszaki igazgatóként, majd váratlanul elbocsátották. Ezután a Művelt Nép kiadónál, majd 1950-től az Ifjúsági Könyvkiadónál működött képszerkesztőként, egészen 1955. október 5-én bekövetkező haláláig."

És, hogy milyen félrevezető is lehet a tömörítés egy életrajznál? A Kner nyomda történetében olvastam, hogy a nyomdát kényszerű lépésként ajánlotta fel az államnak, mert termékeik nagy része már akkor is a csomagolóanyagok (többek között gyógyszeres dobozok) nyomtatása volt, és csak másik állami vállalattal tudott, a rendeletek hatására megrendelésekhez jutni.

A domborművet úgy helyezték el a legutóbbi épületrekonstrukció alatt, ahol hosszú ideig beszélgettem az előcsarnokban, hogy nem fedeztem fel az alkotást. Egy oszlop mögött, megbújva áll, az osztrák-ukrán-magyar cég csillogó palotájában.

Mivel eredetileg a békéscsabai nyomda Tevan Andor tulajdonában volt, és az édesapja alapította az üzemet, így számomra teljesen egyértelmű, hogy az alkotást megőrizték.

---