Bánvárth Sándor (1876-1930) a magyaróvári gazdász főiskola másik generációjához tartozik, mint az itt bemutatott panteonban szereplő tanárok, a "nagy oktatói kar" többsége - két évvel azután született, hogy az iskolát "akadémiává" nevezték át. Ő maga ezt az Akadémiát végezte el, a híres-neves oktatói karnak a neveltje volt az 1890-es évek második felében. Oklevele megszerzése után Budapesten jogot tanult, és 1899-ben került vissza Magyaróvárra, gyakornokként. Állattannal, állattenyésztéssel foglalkozott, az általános állattenyésztéstan, takarmányozástan, juhtenyésztéstan, sertés-tenyésztéstan oktatójaként, tanáraként tevékenykedett, 1908-ban apósa, dr. Cselkó István katedráját vette át. 1920-ban nevezte ki a minisztérium az Akadémia igazgatójává, személyében egy évtizedre az oktatási intézet régi, klasszikus szelleme tért vissza, és ebben a tisztségében fiatalon bekövetkezett haláláig dolgozott. Számtalan szakcikk és könyv szerzője volt, az állattenyésztés kérdéseiben országos szaktekintélynek számított, és igen sokat tett Magyaróvár helyi közéletéért is. (A forrásban megadott hivatkozásban halálának évszáma elütéssel szerepel.)

Stöckert Károly az egyetlen szobrász, aki a panteonban két alkotással is szerepel (Heinrich Wilhelm Pabst portréját három évvel ez után ő készítette el). Ezzel a darabbal a végére értünk a 15 portrédomborművet számláló panteonnak, ennek az egyedülállóan szép és egységes mosonmagyaróvári tudós-gyűjteménynek, aki figyelmesen követte a sorozatot (nem voltak sokan, van olyan darab, amit 4-en néztek meg), tisztában lehet vele, hogy kettőt kihagytam, ezeknek az alkotóját és felállítási évét ugyanis nem tudtam még kideríteni. Rövidesen feltöltöm őket, és gyűjteménybe rendezem, ott lehet majd részleteket olvasni a refief-sorozat általános jellegzetességeiről.

---