A tizenegy méter magas szoborcsoportot 1750-ben Esterházy Imre hercegprímás emeltette hálából, hogy véget ért a városban az 1749-ben pusztító pestisjárvány. A fogadalmi pestisoszlopnak is nevezett építményt Martin Vögerl osztrák kőfaragó készítette homokkőből. A várba vezető híd lejtőjéről lefolyó esővíz rongálása miatt a kompozíciót már többször újra kellett faragni. A királyokat, az Immaculata-szobrot, az angyalokat többször restaurálták: 1850-ben, 1933-ban, 1944-ben, 1955-ben és 1956-ban. 1974-ben az alkotás katasztrofális állapotba került, de a felújítási pályázatot csak 1992-ben írták ki, amit Marián Hruštinec szobrászművész nyert el. A felújítás igen körülményesen haladt, pereskedések közepette 2006-ra a szobrok elkészültek ugyan, de amíg a kőkorlát és vízelvezető rendszer nem készült el, a királyok és angyalok egy raktárban várták sorsuk jobbra fordulását a nemesi címerekkel és domborművekkel együtt, ekkor még csak az Immaculata-szobrot helyezték el az oszlop tetején.
2008-ban aztán Szent István, Szent László, Szent Imre és IV. Béla is a helyükre kerültek az egyéb kiegészítőkkel. A munkálatokat június végén befejezték, a szoborcsoportot augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján újraszentelték, azóta teljes díszpen pompázik, és a környezete is fokozatosan épül, szépül, megújul. Jelenleg a várban található Szent Emmerám-templom restaurálása folyik. A hírekben szerepelt, hogy elsőre nem sikerült az eredeti figurák újrafaragása, csak másodszorra. A talapzat négy sarkán álló szobrot királyszobroknak nevezik, de felirat nincs a helyszínen, így gondjaim vannak a beazonosítással. Nemcsak azért mert Szent Imre nem volt király, de IV. Bélát is inkább Szent Miklósnak nézem.
Martin Vögerl hasonló alkotást készített alsó-ausztriai Hainburg an der Donau városában, és Gödöllőn. Állítólag az alkotó neve a talapzaton is megtalálható, sajnos én nem láttam, de nem is kerestem elég alapossággal.

---