A Zsigmond Király főiskola díszcsarnokában látható (2006-ban készített) 14 portrészobor: a Magyar származású Nobel-díjasoknak
állít emléket.

"Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 1944. június 30-án tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Több koncentrációs táborban tartották fogva, míg végül a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza Magyarországra, ahol újságírásból és fizikai munkából élt." ...

"Kertész csodája a katarzisban van, amelyre a be nem hegedő sebek makacs fájdalmának anyagából formált regényei késztetnek. Halotti emlékművét, amelyet megalkotott, rendkívüli életöröm járja át, az alkotás öröme, provokálván és elcsábítva az olvasót. Áthatja őt a boldogság, amiért ilyen példás ellenálló. Az ünneplés vajon, amellyel Magyarországon fogadták a kitüntetést – melyről csak a senkik merik azt mondani, hogy nem érdemelte meg – kibékíti-e őt azzal az országgal, amelyben oly sokáig kellett éreznie az elutasítást? Beletörődik-e abba, hogy sem a maga, sem senki szemében nem „valaki más” már, hanem Kertész Imre, a nagy író, a nagy moralista, a mélységesen zsidó européer és „botcsinálta” magyar.
Végül is boldog ember. Győztes. Felismeri-e? (Elfogadja-e?)"

"A Svéd Királyi Akadémia az irodalmi Nobel-díjat 2002-ben Kertész Imre magyar írónak ítéli oda, "Egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben" -- így szól a csütörtök délután Stockholmban nyilvánosságra hozott sajtóközlemény."

---