A háromrészes zománckompozícióját a régi óbudai épületbe tervezte. A hármas kép-kompozíció az egykor, a Társaskör épülete alatt/mögött feltárt, annak alapját képező városi fogadó építésének idejére, 1818-ra vezet vissza bennünket, beletekintve a föld belsejébe, megidézve Óbuda múltját, madártávlatból mutatva a tájat, a környezetet.

"A Rétegeken egy földmetszetet látunk. Felül a szelíden lankás táj egyik hajlata mélyén látjuk a sötét humusz, kékes kiscelli agyag, az okker márga, szürke mészkő, fekete andezit sávjait, legalul a vörösen tekergő magmát..." Ez a rész a nagyterem bejáratának tolóajtaján látható.

A Századokon "A „múltnak mélységes mély kútját” Óbuda lerajzolható történelméről asszociált szépséges vízió jeleníti meg..." Az ábrázolás itt is réteges, a római kortól indul és az évszázadok egy-egy jellegzetes motívumát mutatja. A részleteket ld. a forrásnál.
Lerövidítve: "...a népvándorlás száguldó lovasai, a Gellért-legendából ismerős dalolva őrlő asszony, szőlőtőkék, kilovagló lovagok hölgyeikkel, Duna egymáshoz kötözött hajómalmai... Krúdy Gyula világa: az ég felé ellengő gavallér és csipkefátyolos kisasszonya. A képet szelíd keretbe foglalja Tóth Árpád versének „barna lovasa”: egyik jobbra lent, másik fent baloldalon őrzi tizenhét évszázad történelmét."

A Táj ugyancsak a ház építésének idejébe viszi a nézőt. "Mintha a magasból vagy térképen látnánk az egész Dunazug korabeli településeit. Festői eszközökkel meséli el, milyenek lehettek a falucskák, benne az utcák és a házak elrendeződése, a hegyek, völgyek, dombok, erdők, szőlők, szántók a XIX. század elején. Lényegre törő jellegrajzként láthatjuk Óbuda, Buda és Pest korabeli utcahálózatát."

Az alkotás elhelyezésének időpontjával gondban voltam. A Társaskör honlapján nem találom, az Artportal egy nem egészen azonosítható, műfajában téves alkotást jelez. Ennek dátuma viszont egybe esik az Óbudai Társaskör épülete megújulása időpontjával, ezért azonosíthatónak gondolom.

---