A forrásként feltüntetett könyv sok érdekességet rejt Mattioni Eszterről és munkásságáról. Tudjuk, festőművészként indult, majd kifejlesztette férjével a hímeskő készítésének eljárását, amiben egészen egyénit alkotott.

Rövid idézet: "...két nagy szerelme van: a festészet és a hímeskő. Nem tud választani köztük, tehát hol vászonra, hol pedig "kőbe" fest..."

A Győri Hittudományi Főiskola több alkotásával büszkélkedhet. Így ő díszítette a kápolna két falát is. Az egyik kép maga az oltárkép, a másik, itt hátul az (érdekes módon a secco freskó megjelölést viseli), ami nekem a szívemhez közelebb áll.

A zene, az ének tisztít, felemel. A képen angyalok kara zenél, az égkék ruhák tükrözik a mennybéli közelséget, a lábuk alatt felhők gomolyognak. Van, akinek hangszer van kezében, van, aki a kórusban énekel.
A zene árad. Fegyelem és tisztaság sugárzik a szemekből. A zene alázat, a zenélés kötelezettség a szépség és egymás iránt.

Szavakat kölcsönzök egy korábbi lapomról, egy ünnepi beszédből, Bartalus Ilona zenepedagógus szavai. Témája, címe a Zene: http://www.kozterkep.hu/~/14363/Zene_Budapest_1998.html
'..., nemzetektől és határoktól független nyelv. Útlevél és vízumkényszer nélkül utazik. A zene, a tisztesség iskolája...'

---